Ipari padlók betontechnológiai vonatkozásai padlófűtés esetén (1. rész)

Egyre több ipari padló készül padlófűtéssel (és egyben akár padlóhűtéssel is) kereskedelmi létesítményekben, gyártó- és raktárcsarnokokban egyaránt. Annak ellenére, hogy vannak már 15-20 éves, még mindig jól működő padlófűtéses ipari padlók, akadnak azért hibásak is, melyek egy része a tervezésből, más része pedig a kivitelezésből fakad.

Az ipari padlórendszer rétegrendjét a talajviszonyok, talajvízviszonyok, ágyazatkialakítási lehetőségekhez mérten és a terhelést figyelembe véve kell összeállítani. Az ipari padló kvázi „úszólemez”, azaz az épület statikai működésébe nem kapcsolódik bele, attól statikailag független. Ez a tulajdonság segítség a padlófűtés kialakítására nézve is, mert az ipari padlóban és ebből következőleg a benne elhelyezett, beleágyazott fűtéscsőrendszerben csak az ipari padlóra ható külső igénybevételeket kell figyelembe venni. A csőrendszer például a hőmérsékletváltozás miatt együtt mozog a padlóval, a külső erőhatások közvetlenül nem érik. A betonkörnyezet fizikai védelmet biztosít a padlófűtésnek mindamellet, hogy a beton jó hővezető. Ez a megfelelően jó hővezetési tulajdonsága teszi alkalmassá egyáltalán arra, hogy gazdaságos megoldás legyen a betonpadló-fűtés. A betonvédelem miatt pedig a rendszer tartós és gyakorlatilag karbantartási igény mentes, legalábbis a betonban való csövekre vonatkozóan.

Ezen jó tulajdonságok árnyoldala az, hogy hiba esetén a javítási lehetőségek korlátozottak, a javítás nem mindig egyszerű és a javítás utáni állapot ritkán marad esztétikus. A padlófűtéses ipari padlórendszerre is igaz tehát, hogy átgondoltan, megtervezve jobb elsőre a jót megépíteni, mint utólag javítgatni, vagy a hibákkal együtt élni.

Az ipari padló alatti ágyazati, alépítményi rétegrenddel kapcsolatban semmi más követelmény nincsen a padlófűtés esetén, mint egyébként. Folytonosan, azonosan teherbíró, utókonszolidációtól, talajvíztől és más egyéb vizektől mentes, stabil, kvázi homogén, egyenletes alátámasztásra van szükség. A beszintezett, egyenletes felületi geometriájú ágyazatra (felületi pontosság: 4 m-en +/- 10 mm) – ha nincs szükség talajvíz ellelni szigetelésre – elegendő 1-2 rtg. polietilén fólia (min. 0,09 – 0,15 mm vtg.), erre lehet közvetlenül ráhelyezni szintén folytonosan, egyenletesen a hőszigetelő réteget általában 5-6 cm vastagságban, a hőtechnikai méretezés eredménye szerint. Vannak olyan padlófűtés-rendszer gyártók, akik nem tartják szükségesnek bizonyos feltételek mellett a hőszigetelő réteget és azt javasolják, hogy a fóliarétegre szereljék közvetlenül a csöveket (természetesen ma megfelelő betonfedést biztosító távtartókkal). Használnak még a hőszigetelés helyett hőtükör-fóliát is, amit szintén a polietilén fóliára kell ráhelyezni.

A padlófűtés csővezetékét általában hegesztett betonacélhálóra fektetik és ahhoz rögzítik. A hálót nem szabad egyszerűen csak a fóliára rátenni, hanem legalább 20-30 mm-rel magasabbra kell helyezni távtartókkal, hogy a beton a csővezeték és a háló alá tudjon folyni, megadva ezzel az alsó betontakarást, ami csővezetéknek fizikai és hővédelmet biztosít. Nem javasolt a fűtéscsöveket a betonkeresztmetszet felső harmadába pozícionálni, mert ez hőtechnikailag nem jár lényegesen több előnnyel, viszont megnehezíti a kivitelezést. A felső vasalás szinten tartása a betonozás közben nehéz feladat és fenn áll annak a veszélye, hogy betonacélháló hullámossága miatt túl kicsi lesz a betontakarás a padlócsövek felett, ami töppedéses repedésekhez vezethet és kizárja a fugavágás lehetőségét, ami szintén repedésveszélyt jelent. A padlófűtés csöveit tehát a betonkeresztmetszet alsó harmadába vagy a közepére célszerű tehát rögzíteni betonacélhálóra. Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy vannak olyan rendszerek, ahol a hőszigetelésbe be lehet pattintani a fűtéscsöveket, így gyorsan és plusz betonacélháló nélkül lehet szerelni a rendszert. Folytatjuk…