2013. szeptember 19., csütörtök

A térbetonok világa 1.



Kalandozzunk el egy kicsit a térbetonok birodalmába! Sok helyen épülnek új, nagyrészt EU-s pályázati pénzből olyan mezőgazdasági, ipari objektumok, melyeknél többezer négyzetméteres kültéri betonlemezek készülnek, de ezen felül rengeteg jobb sorsra érdemes, felújítandó, összerepedezett, felfagyott betonburkolat van hazánkban. Biztos többször találkoztak a kedves Kollégák olyan, szépen felújított csarnokkal, irodaépülettel, ahol az objektum térburkolata még a nyolcvanas évek színvonalát tükrözi. Ez az ellentét nemcsak, hogy az üzemeltető cég imázsát rontja, hanem a funkciót is korlátozza. Szóval, élő problémáról van szó.


A kaland kifejezést pedig azért választottam, mert bizony nagy kaland egy térbetont jól megépíteni. A tervezésnél egyszerre kell figyelembe venni a megfelelő teherbírás mellett a kopásállóságot és a fagyállóságot. A kopásállóság tömör szerkezetű betont igényel, a fagyállósági követelménynek viszont a légbuborékos, ebből adódóan tehát valamivel kisebb testsűrűségű beton felel meg. Figyelembe kell venni ezen kívül még sokmindent: pl. a targonca-, a kamion terheket, esetleg az egymás tetejére állítandó tárolókonténereket a hozzájuk tartozó óriási emelőgépekkel (Kalmar), egyéb statikai terheket, a forgalom intenzitását (annak ellenére, hogy nem útpálya burkolatról van szó), a kivitelezéskori időjárási viszonyokat (nem mindegy, hogy télen, vagy nyáron betonozunk), stb.
A sok-sok szempont átgondolása után megkezdődhet a tervezés: milyen betont használjunk? Kavicsbetont, vagy bazaltbetont (részben bazalt adalékanyaggal)? Legyen benne vasalás, s ha igen, milyen és hol? Alsó, vagy fölső hegesztetett háló, vagy duplaháló vasalás legyen? Ø6-os, vagy Ø8-as? Vagy legyen acélszálerősítéses beton? Betonosztály? Vastagság? Fugatávolságok? Hézagvasalások? Tehát még nem is beszéltünk a kivitelezésről, amely a kültéri körülmények miatt már önmagában nagyon rizikós és máris több, szintén kockázatos nehéz kell hoznunk. Nézzük meg, hogy hogyan lehet a tervezési fázisban reális, vállalható szintre csökkenteni a kockázatot!
Először is be kell valljuk és közölnünk kell a megrendelővel (persze finoman), hogy a legjobb tervezés és kivitelezés mellett is van esélye a repedések megjelenésének. Ezt meg is lehet támogatni egy ágazati szabvánnyal, ugyanis az ÚT 2-3.201:2006 (modern, elektronikus változatában e-UT 06.03.31) Útügyi Műszaki előírás is megenged bizony számú, hosszúságú és tágasságú repedést a térbetonoknál. A lényege ennek a toleráns előírásnak az, hogy azok a betonszétválások, melyek egy betontáblán (fugával körülhatárolt lemez) belül nem érik el a 80 cm hosszúságot, vagy az 1 mm-es tágasságot, akkor azok nem számítanak repedésnek. Emellett, ha a betontáblák kevesebb, mint 5%-ában van csak repedés, akkor az nem kifogásolható. Erre pl. lehet hivatkozni a szerződésben is.
Másodszor, erősen javaslom, hogy egy térbetonhoz is készüljön terv! Ha nincs dokumentált terv, akkor a folyamat nem megy át több szakemberen, azaz a kollektív tudás előnyeit nem tudjuk kihasználni és a kivitelező egyedüli felelősséget vállal. Ha készül terv, akkor az térjen ki arra, hogy milyen az alépítmény (rétegrend, ágyazat), a beton anyagának és vastagságának, erősítésének kiválasztása milyen szempontok szerint történt (mit vett a tervező figyelembe?), állapítsa meg a fugatávolságokat, a fuga- és munkahézag-vasalást és a legfontosabb technológiai irányelveket (mi sok ilyen tervet készítünk, és egyértelmű a tapasztalat, hogy ez bőven megéri a beruházónak és a kivitelezőnek is). A jó terv természetesen figyelembe veszi a költségszempontokat is, de meghatározza azt a minimális műszaki színtet, ami alatt nem szabad a térbetont elkészíteni, mert biztos, hogy komoly tartóssági, használhatósági problémák fognak előjönni. A terv a kivitelezőnek is hivatkozási alap és így nem „rángatják bele” egy eleve kudarcra ítélt vállalásba.
Harmadszor, írjuk ki az alépítményi rétegrendet, figyelembe véve a térségi talaj-, talajvízviszonyokat (erről korábban már volt szó: http://iparipadlo.blogspot.hu/2012/11/mi-van-padlo-alatt-1.html, http://iparipadlo.blogspot.hu/2013/02/talajvizkereszt-2.html#more), majd döntsük el a beruházóval közösen, hogy milyen anyagból készüljön a térbeton. A legolcsóbb a kavicsbeton lenne, a C30/37-es nyomószilárdsági osztály már megfelel a legmagasabb XF4-es fagyállósági követelménynek, kopásállósága viszont elmarad a bazaltbetontól. Ennek oka nem magában a kavics anyagában keresendő, mert maga a kavics nagyobb kopásállóságú, mint pl. a bazalt, andezit, stb., de mivel a kavics szemcsék gömbölydedek, nem élesek, kevésbé tudnak beékelődni a cementpépbe. A zúzott bazalttartalmú beton tehát, emiatt a jobb beékelődési képesség miatt nagyobb kopásállóságú. Ha pl. zúzott kavicsadalékkal dolgoznánk (erre hazánkban kevés a példa, de más országokban ez inkább gyakorlat), akkor hozhatnánk ki a legtöbbet anyagoldalról.
Ott folytatom legközelebb, hogy hogyan határozzuk meg a lemezvastagságot és tervezzünk-e betonerősítést, s ha igen, akkor milyet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése