Kalandozzunk
el egy kicsit a térbetonok birodalmába! Sok helyen épülnek új, nagyrészt EU-s
pályázati pénzből olyan mezőgazdasági, ipari objektumok, melyeknél többezer
négyzetméteres kültéri betonlemezek készülnek, de ezen felül rengeteg jobb
sorsra érdemes, felújítandó, összerepedezett, felfagyott betonburkolat van
hazánkban. Biztos többször találkoztak a kedves Kollégák olyan, szépen
felújított csarnokkal, irodaépülettel, ahol az objektum térburkolata még a
nyolcvanas évek színvonalát tükrözi. Ez az ellentét nemcsak, hogy az üzemeltető
cég imázsát rontja, hanem a funkciót is korlátozza. Szóval, élő problémáról van
szó.
A
kaland kifejezést pedig azért választottam, mert bizony nagy kaland egy
térbetont jól megépíteni. A tervezésnél egyszerre kell figyelembe venni a
megfelelő teherbírás mellett a kopásállóságot és a fagyállóságot. A
kopásállóság tömör szerkezetű betont igényel, a fagyállósági követelménynek
viszont a légbuborékos, ebből adódóan tehát valamivel kisebb testsűrűségű beton
felel meg. Figyelembe kell venni ezen kívül még sokmindent: pl. a targonca-, a
kamion terheket, esetleg az egymás tetejére állítandó tárolókonténereket a
hozzájuk tartozó óriási emelőgépekkel (Kalmar), egyéb statikai terheket, a
forgalom intenzitását (annak ellenére, hogy nem útpálya burkolatról van szó), a
kivitelezéskori időjárási viszonyokat (nem mindegy, hogy télen, vagy nyáron
betonozunk), stb.
A
sok-sok szempont átgondolása után megkezdődhet a tervezés: milyen betont
használjunk? Kavicsbetont, vagy bazaltbetont (részben bazalt adalékanyaggal)?
Legyen benne vasalás, s ha igen, milyen és hol? Alsó, vagy fölső hegesztetett
háló, vagy duplaháló vasalás legyen? Ø6-os, vagy Ø8-as? Vagy legyen
acélszálerősítéses beton? Betonosztály? Vastagság? Fugatávolságok?
Hézagvasalások? Tehát még nem is beszéltünk a kivitelezésről, amely a kültéri
körülmények miatt már önmagában nagyon rizikós és máris több, szintén
kockázatos nehéz kell hoznunk. Nézzük meg, hogy hogyan lehet a tervezési
fázisban reális, vállalható szintre csökkenteni a kockázatot!
Először
is be kell valljuk és közölnünk kell a megrendelővel (persze finoman), hogy a
legjobb tervezés és kivitelezés mellett is van esélye a repedések
megjelenésének. Ezt meg is lehet támogatni egy ágazati szabvánnyal, ugyanis az
ÚT 2-3.201:2006 (modern, elektronikus változatában e-UT 06.03.31) Útügyi
Műszaki előírás is megenged bizony számú, hosszúságú és tágasságú repedést a
térbetonoknál. A lényege ennek a toleráns előírásnak az, hogy azok a
betonszétválások, melyek egy betontáblán (fugával körülhatárolt lemez) belül
nem érik el a 80 cm hosszúságot, vagy az 1 mm-es tágasságot, akkor azok nem
számítanak repedésnek. Emellett, ha a betontáblák kevesebb, mint 5%-ában van
csak repedés, akkor az nem kifogásolható. Erre pl. lehet hivatkozni a
szerződésben is.
Másodszor,
erősen javaslom, hogy egy térbetonhoz is készüljön terv! Ha nincs dokumentált
terv, akkor a folyamat nem megy át több szakemberen, azaz a kollektív tudás
előnyeit nem tudjuk kihasználni és a kivitelező egyedüli felelősséget vállal.
Ha készül terv, akkor az térjen ki arra, hogy milyen az alépítmény (rétegrend,
ágyazat), a beton anyagának és vastagságának, erősítésének kiválasztása milyen
szempontok szerint történt (mit vett a tervező figyelembe?), állapítsa meg a
fugatávolságokat, a fuga- és munkahézag-vasalást és a legfontosabb technológiai
irányelveket (mi sok ilyen tervet készítünk, és egyértelmű a tapasztalat, hogy
ez bőven megéri a beruházónak és a kivitelezőnek is). A jó terv
természetesen figyelembe veszi a költségszempontokat is, de meghatározza azt a
minimális műszaki színtet, ami alatt nem szabad a térbetont elkészíteni, mert
biztos, hogy komoly tartóssági, használhatósági problémák fognak előjönni. A
terv a kivitelezőnek is hivatkozási alap és így nem „rángatják bele” egy eleve
kudarcra ítélt vállalásba.
Harmadszor,
írjuk ki az alépítményi rétegrendet, figyelembe véve a térségi talaj-,
talajvízviszonyokat (erről korábban már volt szó: http://iparipadlo.blogspot.hu/2012/11/mi-van-padlo-alatt-1.html,
http://iparipadlo.blogspot.hu/2013/02/talajvizkereszt-2.html#more),
majd döntsük el a beruházóval közösen, hogy milyen anyagból készüljön a
térbeton. A legolcsóbb a kavicsbeton lenne, a C30/37-es nyomószilárdsági
osztály már megfelel a legmagasabb XF4-es fagyállósági követelménynek,
kopásállósága viszont elmarad a bazaltbetontól. Ennek oka nem magában a kavics
anyagában keresendő, mert maga a kavics nagyobb kopásállóságú, mint pl. a
bazalt, andezit, stb., de mivel a kavics szemcsék gömbölydedek, nem élesek,
kevésbé tudnak beékelődni a cementpépbe. A zúzott bazalttartalmú beton tehát,
emiatt a jobb beékelődési képesség miatt nagyobb kopásállóságú. Ha pl. zúzott
kavicsadalékkal dolgoznánk (erre hazánkban kevés a példa, de más országokban ez
inkább gyakorlat), akkor hozhatnánk ki a legtöbbet anyagoldalról.
Ott
folytatom legközelebb, hogy hogyan határozzuk meg a lemezvastagságot és
tervezzünk-e betonerősítést, s ha igen, akkor milyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése