A
nyári szünet után folytassuk a repedések problematikájának körüljárását. A
legutóbbi hírlevélben a padlólemez szabad mozgását akadályozó jelenségek
kiváltó okainak összegzésével és az ebből eredő repedésveszély elkerülésére
irányuló intézkedéseket foglaltam össze. A ipari padló szabad alakváltozásnak
lehetővé tétele az egyik sarkalatos pontja tehát a repedésérzékenység
csökkentésének. Az, hogy az ipari padló „úszólemezként” viselkedik, azaz önálló
szerkezeti egység, nincs bekötve vasalással, vagy más egyéb módon más
épületszerkezeti egységbe, teszi lehetővé az egyenletes, folytonos, rugalmas
alátámasztással együtt, hogy az önsúlyán és a hasznos terheken kívül más
mechanikai terhelést nem kell figyelembe venni a tervezéskor -- ettől lesz
gazdaságos a szerkezet.
Van
azonban ennek a szabad, pontosabban, a könnyített mozgási lehetőségnek egy
másik következménye is, amivel azonban számolni kell. Az ipari padlót és más
betonszerkezetet is a mechanikai (statikus, vagy dinamikus) terhelésen kívül
érik környezeti hatások (pl. hőmérsékleti, vegyi, stb.) és a beton kötési,
szilárdulási időszakában a belső feszültségek változása. Ez utóbbi főleg a
zsugorodást jelenti, ami az egész repedés-story mellett a betonlemez széleinek
felhajlását, megemelkedését okozhatja. Erre a jelenségre is számítani kell.
Ennek oka, hogy a betonlemez alsó részének a szabad mozgását teljes mértékben
nem tudjuk biztosítani, csak súrlódáscsökkentő lehetőségeink vannak, hiszen a
betonlemez feltámaszkodik az alépítményre. A felszíne viszont teljesen szabad,
ezért a padló a zsugorodásból nagyobb alakváltozásokat szenved felül, mint
alul. Emellett a betonkeresztmetszet sem lesz homogén (még megfelelő tömörítés
esetén sem), felül pépesebb lesz a beton, alul pedig kavicsosabb. A felszín
közelében lévő cementpépesebb rész nagyobb zsugorodású, mint az alsóbb és ez
tovább erősíti a szélek felkunkorodását. Minél vékonyabb a betonlemez (kisebb
önsúly) és minél nagyobbak a betonozási egységek (táblák, munkahézag-,
fugatávolságok), annál inkább hajlamos a betonlemez a „tálasodásra”, a
lemezszélek és a fugaélek felhajlására.
És
hogy ezt miért baj? Azért mert a betonlemez szélei ténylegesen fel is
emelkedhetnek, ebből adódóan pedig a fugák megnyílnak, a fugakitöltés
károsodik, a forgalom hatására a fugaszélek letöredeznek, a fugaszélekkel
párhuzamosan 30-50 cm-rel a lemezszéltől repedések keletkezhetnek (kb. ott,
ahol az a padlólemez már nem támaszkodik megfelelően az alépítményre),
felületegyenetlenségi, hullámossági problémák lesznek, és lehetne még sorolni a
káros következményeket. Természetesen, jó betontechnológiával és kivitelezéssel
tudunk csökkenteni a káros hatásokon, de legtöbbet már a tervezéskor tehetünk
ez ellen.
NE
TERVEZZÜNK 12 CM-NÉL VÉKONYABB BETONLEMEZ! Még akkor sem, ha
a statikai számítás megengedne 8-10 cm-es betonlemezt. Még akkor sem, ha pl. az
ipari padlóval lejtést akarunk kialakítani és megvan a 12 cm-es átlagvastagság,
de a lefolyók környékén helyi jelleggel ugyan, de csak 8-10 cm-es vastagság
maradna. Még akkor sem, ha jó sok acélszálat, vagy betonacélt tervezünk bele.
Ezek sem fogják a kockázatot elegendő mértékben csökkenteni. Az acélszálak, a
vasalás, a munkahézagok átdűbelezése (teherátadó kapcsolat) segít persze, de
nem akadályozza meg a káros jelenségek kialakulását, ha túl vékony a padló. A
képen egy 10 cm vtg. acélszálerősítéses ipari padló látható, ahol 16 mm-es
hullámossági hibát okozott a fugaszél felhajlása (6-8 mm még elfogadható lett volna).
Az évek során
sok olyan építésztervvel, valamint beruházói igénnyel találkoztam -- különösen
meglévő csarnokpadló felújítása (új vékony betonpadló) és teremgarázsok
kapcsán, -- ahol 6-8-10 cm-es betonlemezek, vagy lemezszakaszok voltak
betervezve, és amelyek azután így is lettek megépítve, a legtöbbször
garanciális, szavatossági, funkcionális, üzemeltetési, tartóssági problémákat
indukáltak. Önmagában azt, hogy nincs több hely, hogy nem fér el vastagabb
padlólemez a csarnokban pl. a kapuk, ajtók miatt, vagy hogy nincs rá több pénz,
nem tartom megfelelő és elegendő érvnek a nagy károsodási veszély miatt. Ami
most olcsóbbnak tűnik, később sokkal drágább lesz. Lehet más megoldást találni,
olyat, ami mind a műszaki, mind pedig a használói igényeket egyaránt figyelembe
veszi, lehet jó ipari padló tervezni és építeni!
Ehhez
kell a tervezés, ehhez kell a padlós tapasztalat, ehhez kell a megfelelő
kommunikáció a felek között. A beruházót képbe kell tudnunk hozni, hogy minek
mi a következménye, és utána döntsön arról, hogy milyen rizikót vállal, ha
ragaszkodik pl. a 8-10 cm-es lemezvastagsághoz. De azután vállalja is maga a
beruházó a műszakilag esetleg rossz döntését, ezt kössük ki a szerződésben,
vagy ne vállaljuk el a munkát! Ne a tervező és ne padlós cég vállalja azt a
kockázatot, ami abból származik, hogy műszakilag nem az optimális szerkezetet
akarják velünk megterveztetni, vagy megépíttetni! Örömmel mondhatom, hogy azért
a legtöbb esetben meg lehet győzni a beruházót racionális műszaki érvekkel és
meg lehet találni az optimális megoldást. Erre szívesen vállalkozunk a
továbbiakban is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése