Az
átadás-átvételi eljárásnál tartottunk a tavalyi utolsó előtti hírlevélben (http://iparipadlo.blogspot.hu/2016/12/ertekcsokkenes-hibas-teljesitesbol.html).
Az átvételt a megrendelő nem tagadhatja meg olyan kisebb hibák miatt, melyek a
rendeltetésszerű használatot nem akadályozzák meg, viszont joga van a szerződés
műszaki tartalmát elvárni és hiba esetén kérni a javítást reális határidőn
belül. Ha a javítás megtörténik rendben, azaz a szerződésben lefektetett
követelmények teljesülnek minőségi problémák nélkül, akkor be lehet fejezni az
átadás-átvételi eljárást és el lehet szépen számolni egymással. A javítás
elvégzése az átadás-átvételi eljárás folyamán, valamint a garanciális és a
szavatossági időszakban a szerződő vállalkozó feladata és joga, tehát a
megrendelő, beruházó nem hívhat oda más céget a javításra a szerződéses összeg
terhére (meg egyébként sem, mert az garanciavesztéssel járhat) addig, amíg a
kivitelező vállalkozó tartja a javításra megadott határidőt.
Azonban
több olyan eset van, amikor a javítással nem (elméletben persze szinte minden
javítható, de sokszor a javítás költsége aránytalanul nagy) vagy nem teljes
mértékben lehet elérni a tervezett műszaki megfelelőségi szintet, azaz az
egyenértékűséget a hibátlan termékhez képest. Ebben az esetben kerülhet sor
díjleszállításra a minőségcsökkenés miatt. Ilyenkor bizony a vállalkozó
igencsak ki van szolgáltatva, ugyanis nagyon tág tere lehet annak, hogy egy-egy
hiba milyen nagyságú pénzösszeggel megfogalmazott kárt okoz a megrendelőnek. A
vállalkozó előre nem láthatja, hogy egy-egy hiba milyen korlátozásokat okoz az
üzemeltetőnek, a megrendelő előállhat pl. azzal, hogy éppen egy olyan gépet,
targoncát akart vásárolni, amit így a rossz padlóminőség miatt nem tehet meg és
ebből nagyösszegű bevételkiesése származik.
Természetesen
jogszerűen jár a beruházónak a kártérítés és ennek további vonzatai, de az
objektív megítélése egy-egy helyzetnek még jószándékkal sem könnyű.
Kompromisszumot kell kötnie mindkét félnek vagy, ha nem teszik, akkor majd a
bíróság dönt ’x’ év múlva (nemrég adtam be egy szakvéleményt egy 2008-as
beruházásról, ami 8 év után került hozzám szekértői szakaszba – és nem ez az
egyetlen sokévre elnyúló eset), ami mindkét félnek biztosan nem jó.
Nagyon
lényeges és húsbavágó kérdés tehát az, hogy hogyan lehet tisztázni, lezárni a
helyzetet és megtalálni az igazságos, jogszerű kompromisszumot. Ebben egy
szakértői vélemény sokat segíthet, különösen akkor, ha a szakértő személyét
mindkét fél elfogadja és mindkét félnek módja van feltenni a számára fontos
kérdéseket a szakértőnek, feltárni az érveket, bizonyítékokat, részt venni a
helyszíni szemléken, a vizsgálatokon. Akkor van esély a problémakör gyors
tisztázására és a folyamat lezárásra, ha a felek együttműködnek és nyitottan járnak
el.
Az
együttműködés és a kompromisszum állhat abból, hogy a kivitelező kijavítja azt,
amit tud, ami „nem fáj neki annyira”, cserébe a beruházó csökkenti az elvárt
díjleszállítás mértékét. Fontos tudni, hogy a díjleszállítás összege nem a
javítási költséget fedezi, hanem szerződés céljában megfogalmazott szolgáltatás
(szerződéses tétel) és ellenszolgáltatás (a szerződéses adott díjtétel)
egyensúlyát állítja helyre. Vagyis a jól meghatározott díjleszállítási összege
(beleértve azt, hogy a kivitelező kijavította azt, amit tudott és akart)
nyugvópontra helyezheti a vitát, és emelt fővel állhat fel mindkét fél a
tárgyalóasztaltól. A korrekt megoldások a további együttműködés alapjai
lehetnek, erre is van azért több jó példa.
A
díjleszállítási összegbe az értékcsökkenést is bele lehet számítani, mert
előfordulhat az is, hogy a termék (ipari padló) ugyan alkalmassá válik a
javítás után a rendeltetésszerű használatra, de értéke mégis csökken, akár az
egész ingatlannak is. Ezt mindenképpen tisztázni kell, hogy a javítás után
milyen értékcsökkenéssel veszi át a megrendelő a terméket. Egy mondatban azért
itt is visszautalok arra, hogy a viszonyítási alap mindig a szerződés, tehát
egy ipari objektumnál az esztétikai követelmény mást jelent, mint egy lakó-
vagy irodai környezetnél, így pl. a javított repedések és a javított
kéregfelválások esztétikai hibái nem feltétlenül jelentenek értékcsökkenést.
A
díjleszállítás mértékébe együttesen kell tehát beleszámítani a hiba nagyságát
(terjedelmét), a hatását a használatra (milyen mértékben korlátozódik a
rendeltetésszerű használat – pl. lassúbb targoncamozgás, kisebb logisztikai
kapacitás), a tartósságra (csökken-e a szerkezet élettartama a hiba miatt), az
esetleges magasabb karbantartási költségeket, valamint a szerződésben megfogalmazott
esztétikum-vesztést. Folytatjuk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése