Mikor
lehet és mikor kell elfogadni pl. egy síkpontossági szempontból hibás
padlót? Mikor milyen értékcsökkenéssel és ehhez tartozó díjleszállítással lehet
és kell megelégednie a feleknek? Ezekkel a kérdésekkel fejeztük be a múltkor,
illetve ezek megválaszolásával folytatjuk most. Már előre jelzem, hogy több
fejezetet nyit meg ez a kérdéskör, de úgy gondolom, hogy inkább lassabban, de
használható részletességgel járjuk körül ezt a mindenkit érintő és komoly
nagyságrendű összegekről szóló témát.
A
hibás teljesítések körében elérkeztünk a legneuralgikusabb, legbonyolultabb és
egyben leginkább bonyolítható szakaszhoz. Ahhoz, hogy kivitelezőként vagy egyéb
szereplőként jó eséllyel induljunk az elszámolási tárgyalásra, alaposan,
elemekre szétszedve kell átgondolni a teljes kivitelezési folyamatot, hogy
lássuk, hogy mi a ténylegesen hibás és mi a nemhibás rész, a hibák javíthatók-e
reális költségkereteken belül vagy sem, a javítás arányos beavatkozás lenne-e a
hiba jelentőségéhez képest? Természetesnek kellene lennie (bár a gyakorlatban
sokszor azonban mégsem az), hogy értékcsökkenésről, árleszállításról már csak
akkor lehessen beszélni, ha a termék át lett véve, azaz a szerződés teljesítése
bekövetkezett, amikor már az átadás-átvételi eljárás befejeződött és már legalább
a garanciális időben járunk.
Ajánlom
a kivitelezőknek, hogy ne hagyják magukat belevinni kétes helyzetekbe, ahol a
döntéseik következményeit nem látják át. Amíg az építkezés folyik, amíg a
termék nincs kész, nincs átadva, addig a kivitelező a felelős a termék
minőségéért. Ebben az időszakban – a kooperációkon történő megállapodások, a
műszaki ellenőrök, szakági műszaki ellenőrök felügyelete mellett ugyan --, de
maga a kivitelező az irányítója az eseményeknek, az ő munkája adja majd a
végtermék tulajdonságait, a megfelelőségi szintjét, azt, hogy amit előállít, az
megfelel-e a szerződésben foglaltaknak. Tehát a döntés és a felelősség mindig a
kivitelezőé ebben a szakaszban. Mégis sokszor tapasztaltam, hogy a többi
résztvevő (generálkivitelező, műszaki ellenőr, beruházó) utasítást adott a
szakkivitelezőnek úgy, hogy közben a felelősséget nem vette magára.
Már
köztudott, de azért nem árt megismételni, hogy a hibás teljesítés az, ha a
kivitelezés a teljesítés időpontjában nem felel meg a szerződésben vagy a
jogszabályokban foglalt minőségi követelményeknek. Tehát a teljesítés
időpontjában – vagyis nem azalatt, amíg készül a termék. A hibás teljesítés oka
lehet a szakszerűtlen munkavégzés vagy hibás anyag beépítése. A hibás anyag
lehet ugyebár maga a beton is, de a szakkivitelező akkor is hibásan teljesít,
ha a hibás betont nem ő rendelte. Ebben az esetben is ugyanúgy felel a
minőségért, mintha maga vette volna meg. Csak akkor mentesül a felelősség alól,
ha az anyag hibájára a megrendelőt (akivel leszerződött) dokumentáltan
figyelmeztette. Ezt szóban nem lehet megtenni úgy, hogy az később igazolható
legyen. Ugyanez a szabály érvényes arra is, ha a megrendelő célszerűtlen vagy
szakszerűtlen utasítást ad a kivitelezőnek, vagy téves, vagy elégtelen, vagy
nem megfelelő adatokat szolgáltat. Ezek bekövetkeztét is persze igazolni kell
tudni, tehát le kell dokumentálni azt, hogy a megrendelő vagy a műszaki ellenőr
olyat kér, aminek a kockázatára a kivitelező felhívta a figyelmét és ezt
tudomásul véve, ennek ellenére mégis kéri.
Konkrét
példaként: ha az ipari padló szakkivitelezőjének szerződésében benne van, hogy
a kéregerősített ipari padló felületi megjelenése nem lesz egységes
színárnyalatú, hanem foltos, felhős lesz, akkor nem kérheti ezt számon a
megrendelő hibaként, vagy ha ragaszkodik ahhoz, hogy ez hiba, akkor a
kivitelező mentesül a káros jogkövetkezmény alól (persze csak ha egyéb
tényleges hiba nincs). Ugyanez érvényesíthető a mikrorepedésekre, az
acélszál-felúszásokra, de arra is, ha pl. a megrendelő a hideg időjárás
ellenére ragaszkodik a kivitelezéshez annak ellenére, hogy dokumentáltan
tisztában van a minőségi kockázatokkal.
A
műszaki ellenőr a saját szerződéses és a jogszabályokban meghatározott módon
engedélyt ad egy-egy munkafázis megkezdésére, illetve leállíthat bizonyos
folyamatokat, de ami elkészül, az a kivitelező ráhatási és felelősségi körében
marad. A műszaki ellenőr feladata az, hogy elősegítse a jó minőségű termék
előállítását és hogy ellenőrizze a vonatkozó
jogszabályok, hatósági előírások, szabványok, szerződések és a kivitelezési
dokumentáció betartását.
Ha hibát észlel, akkor azt jelzi és kérheti a javítást, de egyrészt csak az ott
dolgozó kivitelezőtől, másrészt pedig az még nem jelent hibás teljesítést jogi
értelemben a kivitelező részéről addig, amíg a szerkezeti egységet nem adta át,
amíg a szerződést nem zárta le, nem teljesítette.
Ebből
adódóan, addig még nem lehet értékcsökkenésről sem beszélni, amíg nincs
előállítva maga az érték. Nyilván vannak olyan hibák, melyek már menet közben
kiderülnek, de amíg nincs meg a készrejelentés, addig még egyrészt lehetőség
van beavatkozni, javítani a szerződés keretében, másrészt pedig még nem tudható
a hiba következménye a szerződésben foglalt minőségi szint és a használatóság
tekintetében.
Ha
készre lett jelentve a padló, vagy más szerkezet, akkor megkezdődik az
átadás-átvételi eljárás, melynek keretében a megrendelő a közös bejárás során
hibalistát készít, ahol a hibákat és hiányokat jegyzőkönyvezi. Ennek során a
kivitelező lehetőséget kell kapjon a hiányok pótlására és a hibák javítására
egy meghatározott időkereten belül. A hiánypótlások, javítások elvégzése után
(ez lehet több fordulós is) veheti csak birtokba a megrendelő az építményt,
amikor kiadta a teljesítésigazolás. Az ugye nem járja, hogy a padló hónapokig
nincs átvéve egy-egy repedés, síkpontossági vagy esztétikai kifogás miatt, de
azért már vígan üzemel a csarnok? Elvileg ennek nem szabadna bekövetkeznie, de
a gyakorlatban ez azért néha megvalósul annak ellenére, hogy a jogszabályok
szerint a birtokba vétel megvalósítja az átvételt. Ha mindezekkel tisztában
vagyunk, pontosan ismerjük a kötelességeinket és a jogainkat, akkor máris
másként léphetünk fel igazunkért. Itt folytatjuk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése