Az
előző négy egyperces hírlevélben az ipari padló síkpontossági, felületi
hullámossági követelményei és a minősítésük módja került bemutatásra. Most azt
járjuk körül, hogy mi van akkor, ha a padlólemez helyenként vagy akár sok
helyen nem felel meg annak a síkpontossági követelménynek, amit a
szakkivitelező vállalt.
Kezdjük
ott, hogy mi a helyzet abban az esetben, ha nincs a szerződés műszaki
tartalmában meghatározva semmilyen síkpontossági követelmény. Az ipari padlós
szakcégek általában persze a maguk által bejáratott követelményrendszert
lefektetik a szerződéseikben (pl. a DIN18202-t vagy a TR34 megfelelő
kategóriáját), de a profi beruházók, targoncaszállítók is meg szokták adni az
erre vonatkozó igényeiket. Ha nincs ilyen előírás a felek közti vállalásban,
akkor az a gyakorlatban nem azt szokta jelenteni, hogy a kivitelező bármilyen
lazán kezelheti a síkpontosság kérdését, hanem ez leginkább visszafelé szokott
elsülni, mert a beruházó – ha neki nem tetszik a padló – fellocsoltatja a
padlófelületet és a kivitelezőnek mutogatja, hogy íme megáll rajta a víz, tehát
a padló hullámos, nem megfelelő és azzal fenyegetőzik, hogy nem veszi át.
A
szakemberek nyilván tudják, hogy ez a „fellocsolásos minősítési eljárás” semmit
nem mond a padló síkpontossági minőségéről, mert ugyebár akár a legszigorúbb
követelmény betartása mellett is lehetnek 2-3 mm-es szintkülönbségek, ahol
ugyanúgy megáll a víz akár jó sok négyzetméteren, mint 1-2 cm-es síkpontossági
hibák lennének, de látványos elrettentésnek meg szokott sajnos felelni. A
beruházónak ilyenkor nehéz elmagyarázni azt, hogy a padló tulajdonképpen jó, de
nem látszik rajta. Ez magáról a szakkivitelezőről állít ki gyenge
bizonyítványt, mert „kifelejtette” az egyik legfontosabb minősítési szempontot
meghatározni, ami az ipari padlóra valóban jellemző és az üzemeltető számára is
szükséges. Ez jelentős presztizsveszteséggel járhat és bizony nehezíti a padló
átadását és az elszámolást.
Tehát
zárjuk ki a további elemzésből ezt a fenti, valóban nem elegáns módon kezelt
esetet, hogy nincs meghatározott, objektív viszonyítási alap a felületi
egyenetlenség megengedett mértékére nézve. Az ipari padló átadási
dokumentációjában egyre gyakrabban szerepel a síkpontossági minősítés, de gyakori
az eset is, amikor a beruházó maga méreti fel a padlót. A minősítés során a
legtöbbször az szokott kiderülni, hogy az ipari padló (még tényleg jó minőségű
kivitelezés esetén is) egyes helyeken nem felel meg a szakkivitelező által
vállalt síkpontossági követelménynek.
Bármelyik
síkpontossági követelményrendszert is vesszük alapul, a nem megfelelőséget
többféle módon lehet értelmezni: lehet pl. úgy, hogy a mérési helyek hány
százalékánál lépte túl a határértéket az adott mérési érték és az konkrétan
mely területen volt, de lehet akár úgy is, hogy azt határozzuk meg az
ellenőrzéssel, hogy mely területeken vannak síkpontossági hibák. Ez utóbbi
egyébként a hasznosabb, mert ezt tudja megfelelően az üzemeltető is értelmezni,
hiszen őt inkább az érdekli, hogy hol rossz a padlója és ott milyen mértékben,
semmint az, hogy hány mérési pontnál nem megfelelő a padló ebből a szempontból.
Ahogy
azt a korábbiakban már bemutattam, a TR34 az egész padló megfelelőnek való
minősítéséhez megenged bizonyos toleranciákat, ha az nem lépi túl az 5%-os
hibahatárt (lásd http://iparipadlo.blogspot.hu/2016/03/az-ipari-padlo-minosegi-osztalyba.html#more),
de a DIN18202 pl. nem ad meg ilyen értéket. Ugyanakkor mindkét ipari padlós
előírásra igaz az, hogy a nem megfelelőség esetén a hiba jelentőségét a
rendeltetésszerű használatra való hatásával kell megítélni. Ez teljesen
megfelel egyébként az európai szabványok szemléletének (pl. az MSZ EN
13670:2016-tal, lásd http://iparipadlo.blogspot.hu/2016/06/az-ipari-padlo-minosegi-osztalyba.html),
de tapasztalatom szerint a joggyakorlatnak is.
Azért
mert egy ipari padló területének egy részében túlzottan hullámos felületű,
legyen az akár 10-15% is (nagyobb százalékokról nem beszélnék, mert ha ennél
több a hibahely, akkor ott más problémák is lehetnek és megkérdőjelezhető az
ipari padló egész minősége), nem lenne sem igazságos, sem jogszerű azt állítani
az egész padlószerkezetről, hogy nem megfelelő.
A
síkpontossági hibák elsősorban a targoncaforgalmat korlátozzák, mert
csökkenteni kell a haladási sebességet, ami az üzemeltetési hatékonyságot
rontja, de nőhet emiatt a karbantartási költség is. A polcrendszerek
felállításánál is lehetnek persze gondok a túlzott felületi hullámosságból, de
a legtöbb esetben alátétlemezekkel korrigálhatók a síkpontossági hibák.
Mindezek alapján nem lehet azt állítani, hogy jogos lenne egy pl. 10%-os
síkpontossági hiba miatt a padló értékéből 10%-ot levonni (bár gyakran
történnek erre kísérletek több, kevesebb sikerrel), hanem egyedileg kell
elbírálni (akár külsős szakértő közreműködésével) azt, hogy az adott hiba hol
és milyen mértékben korlátozza a rendeltetésszerű használatot, lehet-e,
érdemes-e javítani, az esetleges javítás elvégzése milyen mértékben tudja a
tervezett műszaki tartalmat biztosítani.
Mikor
lehet és mikor kell elfogadni egy síkpontossági szempontból hibás padlót? Mikor
milyen értékcsökkenéssel lehet és kell megelégednie a feleknek? Erről lesz szó
a folytatásban…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése