Mérnöki, vagy igazságügyi szakvélemény? (2.)

Folytatva a legutóbbi hírlevél témáját, amikor bíróság elé kerül egy ügy (pl. a megrendelő nem fizette ki a számlát részben, vagy egészben hibás teljesítésre hivatkozva, vagy már kifizette, de megreklamálja a minőséget, mert hibák jelentkeztek), az alaphelyzet az, hogy a bíróságnak a dokumentumok és tanúvallomások alapján kell ítélkezni olyan tárgykörben, melynek hátterében már önmagában elég bonyolult, vagy adott esetben akár mesterségesen túlbonyolított szakkérdés áll. Maga a polgári per tárgya általában egy összegszerűen megfogalmazott, ki nem fizetett számlaösszeg-követelés, vagy kártérítés. A bíróság pedig szakkérdésekben, a bizonyítási eljárás részeként kirendeli az igazságügyi szakértőt.

 A kirendelésben a bíró konkrét kérdéseket fogalmaz meg, amire, ha egyértelmű válaszokat kap, akkor azok segítségével eldöntheti a pert, vagy legalábbis a szakvélemény jelentősen hozzájárulhat ehhez. A szakértőnek mindig szorítkoznia kell a kérdések tárgyára, vigyáznia kell arra, hogy csak objektíven, tényalapon értékeljen, ne lépje túl a hatáskörét és csak arra válaszoljon, amit kérdeztek tőle. A legtöbb esetben a bíró a kérdéssor végére odaírja, hogy „a szakértő egyéb észrevételei…”, s ez lehetőséget ad a szakértőnek arra, hogy minden olyan szakmai dolgot még beleírjon a szakvéleményébe, amire konkréten a bíró nem kérdezett rá, de az ügy szempontjából mégis lényeges. A bírói kérdések része szokott lenni még a peres felek által, a bizonyítási indítványban megfogalmazott kérdések, melyeket, ha a bíró továbbítja az igazságügyi szakértő felé, természetesen szintén meg kell válaszolni.

Elég gyakran előfordul, hogy a per kezdeményezője, a felperes már eleve szakvéleményt csatol a bírósági beadványához, ezzel nyomatékosítva a követelése jogosságát. Jó tudni, hogy bármelyik fél (felperes, vagy alperes) által beadott szakvélemény (akár mérnökszakértőtől származik, akár mérnök igazságügyi szakértőtől) magánokiratnak minősül, s ha a perben megidézik a nem a bíróság által kirendelt szakértőt, akkor az ő általa elmondottak tanúvallomásként kerülnek jegyzőkönyvbe. A bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő írásos szakvéleménye viszont közokirat, maga a szakértő pedig, amikor a bírósági, vagy más hatósági eljárásban részt vesz, közfeladatot ellátó személy.

A bíróság a szakvéleményt az építéstechnológia tárgykörében legtöbbször írásban kéri, de elvileg kérheti a szakvélemény előterjesztését szóban is a tárgyaláson. Gyakori, hogy az írásos szakvélemény benyújtása után a szakértőt beidézik a tárgyalásra, ahol a felek is intézhetnek kérdéseket hozzá, illetve sor kerülhet az igazságügyi szakvélemény szóbeli kiegészítésére is. A bíróság végül a dokumentumok áttanulmányozása, a felek (ügyvédek, képviselők, tanúk) és a kirendelt igazságügyi szakértő meghallgatása után dönt a perben. Az igazságügyi szakvélemény, annak a bíróságra való benyújtásától kezdve érvényes, de a bíró az abban leírtakat nem kell elfogadja feltétlenül nélkül, másra is következtethet, így másként is ítélkezhet a bíró, mint ahogy az a beterjesztett szakvéleményből következne és adott esetben felkérhet újabb szakértőt is (ez azonban elég ritka). Az azonban alapelv marad, hogy a szakértőt a szakvéleménye tartalmával kapcsolatban nem szabad utasítani, hiszen ez az alapbiztosítéka a szakvélemény objektivitásának.

Amennyiben a peres felek valamelyike (vagy akár mindkettő) saját maga által megbízott szakértő által készített szakvéleményt nyújt be a perben, illetve ha beidézteti tanúként a magánszakértőjét, akkor a szóban, vagy írásban beterjesztett szakvéleményt a bíróság figyelembe veheti és kérheti a kirendelt igazságügyi szakértőt az esetleges szakmai nézet- és véleménykülönbségek tisztázására, mely legtöbbször a tárgyaláson szóban történik. Ebben az esetben előfordulhat, hogy szakmai vita alakul ki a tárgyalóteremben, ami ugyan nem könnyíti meg a bíróság helyzetét, de a cél, az igazság érvényre jutása miatt szükségessé válhat.

Ezért is nagy a felelőssége az igazságügyi szakértőnek, ő ugyanis arra esküdött, hogy szakmai oldalról segítse az igazság kiderítését, ezzel része legyen az igazságos ítélet meghozatalában. Az igazságügyi szakértő tehát a bíró szakmai szeme, szakmai jobbkeze, akinek a véleménye nagy súllyal esik latba az ítélethozatalkor. A szakértőnek (akár igazságügyi, akár nem) pedig mindezek tudatában, felelősségteljesen kell állást foglalnia szakkérdésekben.

SZÍVESEN  FOGADOK  TÉMAJAVASLATOT  A  TISZTELT  OLVASÓKTÓL.