Mérnöki, vagy igazságügyi szakvélemény? (1.)

Ha egy ipari padló, vagy általában egy épített műtárgy kapcsán vita alakul ki a termék minőségével kapcsolatban és nem sikerül konszenzusra jutni, a felek egyike általában kezdeményezi, hogy egy külső, független szakértő döntsön a kérdésben. Ez így eddig rendben is van, mert egy szakértőtől valóban elvárható, hogy értse a szakmát, sőt ne csak általában a szakmát, hanem a konkrét szűkebb szakterületen is kellő ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkezzen, hogy valóban korrektül és objektíven tudjon az olykor valóban nem egyszerű szakkérdésekben állást foglalni. Ha viszont már előtérbe kerül a szakértő személye, mint döntnök, hogy igazságot tegyen, kézenfekvőnek mutatkozik egy igazságügyi szakértő felkérése. Ez mindenképpen megtisztelő, de éppen ezért szükségesnek tartom tisztázni, hogy mi a különbség a címben feltüntetett két szakvélemény között, melyet a megbízott szakértő készít.

Az, hogy valaki jó mérnök-e, vagy sem, érte-e ahhoz a konkrét szakterülethez, pl. az ipari padlókhoz, térbetonokhoz, a betontechnológiához, nem attól függ, hogy benne van-e az Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) által vezetett igazságügyi szakértői névjegyzékben, vagy sem. Az természetesen alapvető feltétel, hogy mérnökszakértő csak az a mérnök lehet, aki a Magyar Mérnöki Kamara (MMK) tagja és érvényes szakértői jogosultsággal rendelkezik. Igazságügyi szakértő viszont csak a személy lehet, aki rendelkezik a mérnök kamarai jogosultsággal és emellett a KIM nyilvántartásba veszi (persze hosszabb procedura, tanfolyamok, vizsgák, stb. után). Egyszerűen fogalmazva és példaként említve, minden építéstechnológiai igazságügyi szakértő mérnök szakértő is egyben, de fordítva nincs ez így feltétlenül. Amíg kb. 150 mérnökszakértő van regisztrálva Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara (MISZK) honlapján (ennél azért többen vannak, de csak ennyi regisztrált a honlapra), ennek többszöröse azon mérnökök száma, akik az MMK szakértői jogosultsággal rendelkező tagjai. Az MMK sokkal cizelláltabban tartja nyilván tagjait, sokkal több szakterület van ott, mint a KIM által vezetett névsorban.

Amikor egy természetes, vagy jogi személy (pl. cég) felkér egy igazságügyi szakértőt, akkor fontos tudnia azt, hogy egy igazságügyi szakértő nem írhat neki igazságügyi szakvéleményt, hanem csak mérnöki szakvélemény készülhet (ez a csak persze nem jelent tartalmi, vagy színvonalbeli lefokozást). Azért a „csak”, mert igazságügyi szakvéleményt, kizárólag hatóság kérhet, sőt az nem is kér, hanem egyszerűen kirendeli (kötelezi) az igazságügyi szakértőt szakvélemény készítésére. Az igazságügyi szakértő ugyanis az esküjében vállalja, hogy mindenkor rendelkezésre áll azoknak az állami szerveknek (bíróság, rendőrség, közjegyző, stb.), akik a törvényben foglaltak szerint egy-egy eldöntendő szakkérdésben szakembertől akarnak véleményt kérni. Ebben az esetben az igazságügyi szakértő köteles a végzésben megszabott határidőn belül elkészíteni és benyújtani a szakvéleményt.

Természetesen jeleznie kell a szakértőnek, ha az adott kérdések megválaszolásához nincs megfelelő tudása, tapasztalata, nem ért hozzá, ekkor a hatóság kirendelhet más szakértőt is, vagy társszakértőt is felkérhet, de akár ragaszkodhat is az eredetileg kirendelt szakértőhöz. Az állam, a hatóság elvárja ugyanis – teljes joggal, hogy a szakértő folyamatosan képezze magát a szakmában, legyen felkészült, járjon utána a dolgoknak, ha éppen nem rázná ki a kisujjából a kirendelésben szereplő kérdésekre a választ. És a legtöbbször tényleg nem könnyű a kérdéseket megválaszolni, hiszen ha egyértelmű dolgokról lenne szó, nem kéne hozzá külön szakértő. Ugyanígy jeleznie kell a szakértőnek, ha összeférhetetlenségi, vagy egyéb tényező gátolhatná a szakvéleménye elfogulatlanságát, pl. ha rokoni, vagy barát kapcsolat fűzi valamelyik félhez. Ebben az esetben a bíróság/hatóság mérlegeli, hogy ennek ellenére kéri-e a szakvéleményt, hiszen egy szakvéleménynek teljesen objektívnek és tényszerűnek kell lennie, a készítőjének személyétől függetlenül, de kijelölhet más szakértőt is. Jobb, ha szól a szakértő ilyen esetben, mert ha ez csak később derül ki, akkor pl. annak a félnek az ügyvédje, akire nézve a szakvélemény nem kedvező, megtámadhatja azt. Az ilyen szakvélemény-megtámadásnak azért életszerűnek kell, kéne lennie, de ez már a jogászok szakterülete, amibe nem szeretnék belekontárkodni. Volt azonban már olyan eset, hogy az egyik fél jogi képviselője azzal próbált megtámadni egy igazságügyi szakvéleményt, hogy a szakértő a másik fél képviselőjével egy óvodába járt kb. 40 évvel korábban. Ez azért elég abszurd, de az anekdota szerint megtörtént. Nyilván, a bíróság a megfelelő helyre tudja tenni az ilyen, inkább időhúzó próbálkozásokat, de kihúzhatja a szakértő ezeknek a méregfogát azzal, ha előre bejelenti az esetleges személyes és nem szakmai ismeretségeket. Szakmai ismeretséget már csak azért sem lenne életszerű bejelenteni, mert egy szakember nyilván a szakma szereplőit is ismeri. Hogyan is tudna egy padlós szakértő egy szakkérdéshez hozzászólni, ha nem foglalkozna a témával sok-sok éven át? S ha foglalkozik vele, nyilván megismeri a szakma szereplőit is és ezek az ismeretségek mindenkinek előnyére lehetnek, növelhetik a kollektív tudást, s ezáltal a szakma színvonalát.

Visszatérve az eredeti kérdésre, csak a hatóság kirendelésére készült szakvéleményt lehet igazságügyi szakvélemény, minden más személytől, cégtől, egyéb fórumtól érkező megbízás mérnöki szakvélemény még akkor is, ha azt igazságügyi szakértő írja. A következő hírlevélben a szakvélemények jogi statusáról, súlyáról lesz szó.