Cementesztrich ellenőrzési lista (kivitelezőknek, műszaki ellenőröknek, ...)

Az utóbbi három egypercesekben a cementesztrichekről volt szó, most egy gyorsan átfutható ellenőrzési listát adok közre az Esztrich Műszaki Irányelv alapján (http://www.esztrich.org/letoltes/Padlo_MI-01_06.16.pdf), ami szerint végighaladva az alábbi pontokon, egyszerűen lehet a kiszűrni, megelőzni az esetleges szarvashibákat. Az alábbi lista sajnos nem lehet teljeskörű, de igyekeztem a minőség vonatkozásában legmeghatározóbb szempontokat megadni.

1. A terv áttekintésénél a rétegrend, vastagság, anyagkiírás ellenőrzése. Például tapadóesztrichnél – ha lesz rajta burkolat – min. CT-C20/F4 (de inkább C25/F5) szükséges, a rétegvastagság 20-50 mm között kell legyen, csúszóesztricheknél a 40-80 mm-es vastagság szükséges (de 80 mm-nél semmiképpen lehet vastagabb, mert akkor túlzottan nagy lesz a zsugorodás és a kiszáradási idő), a szilárdsági osztályt és egyéb feltételeket pedig a használati követelményekhez kell igazítani.

A csúszóesztricheknek, amelyeket polietilén fóliára terítenek a betonaljzatra (pl. felbetonra vagy alaplemezre), általában nagyobb terhelési követelményeknek kell megfelelniük. A műszaki ellenőr jó, ha tudja, hogy egyedi statikai ellenőrzés szükséges, ha az esetleges terhek, vagy azok kombinációi meghaladják a pontszerű, vagy a megoszló terhelés 4 kN, illetve 5 kN/m2 értékét. A hasznos teher ismeretében kell az egyes helyiségek, közlekedési útvonalak vastagsági, hajlítóhúzó-szilárdsági, burkolati és használati (pl. jármű forgalomintenzitás) szempontjait optimalizálni.

Az úsztatott esztrich esetén pedig a hőszigetelő anyag összenyomódása, annak és az esztrichrétegnek a vastagsága, az esztrich nyomó- és hajlítóhúzó-szilárdsága a leglényegesebb adatok, melyeket a funkcióhoz és terhelési követelményekhez kell igazítani, illetve az ezzel kapcsolatos tervezői kiírást ellenőrizni.

Jellemzően tehát ez a fenti három féle esztrichtípus jelenik meg a tervekben, mindhárom esetén még érdemes ránéznie a fugatávolságokra, fugakiosztásra, a csatlakozási csomópontok megoldására, a peremképzés megtervezésére és az egyéb, pl. síkpontossági és tapadószilárdsági követelményekre.

Az optimális és az adott funkcióhoz tartozó, teljeskörű szerkezeti meghatározás már majdnem félsiker. Természetesen nem a kivitelező feladata a tervezés, de ha ismeri a kritikus paramétereket, akkor célzottan kérhet pontosítást a tervezőtől. Ezen ellenőrző műveletek nem vesznek sok időt igénybe, viszont meg lehet előzni sok későbbi, reklamációt, vitát.

Igazságügyi szakértői tapasztalatom is alátámasztja, hogy sok hiba, félreértés származik már csak a helytelen vagy hiányos tervezői kiírásból. A tervező feladata, hogy egzakt műszaki paramétereket és követelményeket adjon meg, ami szerint a kivitelező pontosan ki tudja dolgozni a technológiáját, így a kivitelezőnek már nem vagy csak alig származik „játéktere” a műszaki tartalom kérdésében. Az alternatív megoldások lehetőségét ez természetesen nem zárja ki, mert jobb, gazdaságosabb műszaki megoldásokra ez a szemlélet lehetőséget ad, viszont csökkenti a rosszabb minőséget kínáló alternatívák térnyerését. Emellett az egzakt tervezői kiírás és terv lehetőséget ad arra is a beruházónak, generálkivitelezőnek, hogy azonos műszaki tartalmú ajánlatokat hasonlítson össze a szakkivitelezői körtől.

2. A terven túl ellenőrizni kell a körülményeket is. Figyelni kell, hogy az esztrichréteg vastagsága az átlagvastagságánál, a lokális egyenetlenségek miatt se térjen el +/-20%-kal. A fogadófelület síkpontossági tűrésére az MSZ EN 13670:2010 Betonszerkezetek kivitelezése szabványában foglaltak, illetve a tervezői kiírás szerinti követelmények az irányadók. A fogadófelület (akár betonlemez, akár hőszigetelő réteg) túlzott egyenetlensége (betonfelületnél a 15 mm-nél, ásványi hő- és hangszigetelő rétegnél 5 mm-nél nagyobb) jelentősen csökkenti a repedésmentes esztrichfelület készítésének lehetőségét.

Tapadóesztrich esetében a fogadófelületre nem szabad csővezetéket, kábelt fektetni. Amennyiben ez nem kerülhető el, akkor a műszaki ellenőr tegyen javaslatot tervmódosításra, adott esetben kiegyenlítő esztrich közbenső beépítésére. A kiegyenlítő esztrichnek szilárdan kell kötnie a fogadóaljzathoz és el kell lássa a teherátadó funkciót úgy, hogy közben a felső esztrichréteg vastagsága se legyen túl kicsi. A tapadóesztrich erőátadó kötéséhez a fogadó aljzat felülete elegendő tapadóhúzó-szilárdságú, tapadóképes, tiszta, repedésektől és laza részektől, idegen anyagoktól mentes kell legyen.

A kivitelezés körülményeinek ellenőrzéséhez tartozik még a helyszíni adottságok, valamint az esztrichaljzat készítését követető építéstechnológiai folyamatok átgondolása, szükség esetén a beruházóval és a kivitelezővel, tervezővel való egyeztetés. Az esztrich készítéséhez a következő környezeti feltételek szükségesek: a fogadószerkezet, a környező levegő és az esztrich hőmérséklete +5 – +25 °C között kell legyen, az helyszín zárható és huzatmentes legyen, a helyiség falai legyenek bevakolva, a szintjelölések legyenek egyértelműek és jól láthatóak. A huzatmentesség azért fontos, mert a huzat gyorsan kiszárítja a felszínközeli réteget, a felület hajlamossá válik a porlásra, kopásra. Huzatos körülmények esetén az esztrich repedésérzékeny, nagy zsugorodású lesz, a táblák szélei jelentősen felhajolhatnak (tálasodás). A falak bevakolása az esztrichkészítés előtt pedig azért fontos, mert csak így lehet pontosan pozícionálni a peremszigetelést és az elkészült vakolat után már általában nincsen más vizes technológia az esztrich beépítésén kívül, ami veszélyeztethetné az elkészült esztrich minőségét.

Előfordulnak különleges helyzetek, ami az optimális beépítési körülmények nem teljesíthetők. Ilyenek pl. ha túl hideg vagy túl meleg van, ha nagy távolságra (100 m-nél messzebbre), vagy nagy magasságba (20 m feletti helyre) kell továbbítani az friss esztrichet, ha túl huzatos a munkaterület, ha gyorsan kellene száradjon az esztrich (pl. hamarabbi burkolhatóság miatt), vagy hamar el kellene érje a tervezett szilárdságot, illetve ha a felületen a további szakipari munkák jelentős kopóigénybevételt jelentenek. Ilyen extra körülmények esetén technológusi, szakértői konzultáció javasolt az érdekeltekkel.

3. A fentieken felül, szinte a legfontosabb kérdéskör, magának az esztrich anyag összetétele és bizonylatolása. Hiába van elegendő beruházói adatszolgáltatás, hiába készül bármilyen jól átgondolt, teljeskörű terv, hiába teszünk meg mindent a megfelelő építési körülmények biztosításáért és hiába van a kivitelezőnek jó felszerelése, gépparkja, eszköz- és létszámállománya, ha maga az esztrich keverék nem felel meg a tervezettnek és az előírásokban foglaltaknak. A jó minőségű esztrich megfelelő szilárdságú, de kis zsugorodású (általában földnedves konzisztenciájúak ezen esztrichek), ugyanakkor jól tömöríthető, homogén szerkezetű kell legyen. Lényeges az adalékváz szemmegoszlása, azon belül a homokfrakció mennyisége, szemmegoszlása, az ún. finomrésztartalom, amely jó arány esetén a „kivérzésmentességet” biztosítja, a cement típusa, szilárdsága, mennyisége szintén alapvető, mint ahogy a szükség szerint az adalékszerek használatának megtervezése (a cementtel és egymással való hatásuk vizsgálata után). Az esztrichek legnagyobb szemnagysága függ a szerkezeti vastagságtól. Az esztrichréteg vastagsága nem lehet kevesebb, mint az adalékanyag szemnagyságának négyszerese, nagyobb vastagság (pl. 6-8 cm) esetén a D_max= 8 mm-es szemnagyság a megfelelő (betontechnológiai tervezés szükséges).

4. Az elkészült esztrichet az átadás-átvételi eljárás során már a szokásos szabályok szerint kell ellenőrizni. Ezek közül – függően a tervezési kiírástól és a szerződéses feltételektől – előtérbe kerülhet a kopásállóság, tapadhúzó-szilárdság, a síkpontosság felmérése és bizonylatolása, burkolás estén pedig a nedvességmérése. A használatba vétel általános körülmények és összetétel esetén min. 21 nap elteltével javasolt, de ezt a kivitelezőnek is célszerű jóváhagynia. A műszaki ellenőr feladata az is, hogy az esztrich elkészültét követő szakipari munkákkal járó és egyéb igénybevételek ne okozzanak minőségromlást az elkészült felületen. Meg kell óvni a felületet a korai és a túlzott terheléstől, koptatóigénybevételtől a korai burkolástól, padlófűtés esetén a korai felfűtéstől és minden egyéb olyan hatástól, mely a késztermék minőségét veszélyezteti.