Mitől lesz jó minőségű a cementesztrich padozat? - 1. rész

Mi szakmabeliek mindannyian tudjuk, mert megtapasztaltuk (olykor a saját bőrünkön), hogyha valami nincs egzakt módon tisztázva egy építési folyamatban, akkor abból szinte biztos minőségcsökkenés, vagy legalábbis kifogás, vita, konfliktus alakul ki. Az esztrich pedig egy tipikusan olyan szerkezeti réteg, amit ritkán terveznek meg egzakt módon.

Az esztrich kifejezés az építőipari szóhasználatban általában a beltéri padozat egyik leggyakoribb szerkezeti egységét jelenti, de legalább ilyen sokszor találkozunk ezzel a kifejezéssel, mint anyagmeghatározással (pl. az építőanyag áruházakban a zsákos esztrichbeton név alatt). Ezen összefoglalás a cementesztrich padozatokkal foglalkozik.

Nézzük tehát át röviden, a teljesség igényével, de az adott terjedelmi korlátok betartásával (3 részben), hogy hogyan álljunk hozzá a cementesztrich fogalomköréhez beruházóként, tervezőként, kivitelezőként, szakkivitelezőként, műszaki ellenőrként stb.! A teljesség igényéről sose mondjunk le, ezért javaslom a kedves kollégáknak, hogy töltsék le az ingyenesen hozzáférhető Padló MI 01:2015 (Esztrichpadozatok. Tervezés, kivitelezés, követelmények) című Műszaki Irányelvet (szerzők: Spránitz Ferenc és Brassnyó László, www.esztrich.org). Ezen műszaki irányelv teljeskörű, minden lényeges részletre kiterjed, a vonatkozó szabványi hátteret is felhasználja (különös tekintettel az MSZ EN 13813:2003 Esztrichek és padozati anyagok. Esztrichhabarcsok. Tulajdonságok, követelmények), ezáltal nagyon hasznos, gyakorlati útmutatót ad a szakembereknek.

A jó minőségű szerkezethez vezető út a tervezőasztalnál kezdődik, a kiviteli terv pontos részletein, a tételkiírás, műszaki leírás korrekt módján alapszik. Sajnos kevés az egzakt módon meghatározott padozati réteg a tervdokumentációkban és ez a tény már eleve a vita alapját képezi, mert még egy jó minőségű kivitelezés esetén sem garantált, hogy a megrendelő elégedett lesz, hiszen nem tudja, hogy milyen követelményeknek felel meg a megépített szerkezeti egység. Csak röviden, először a tervezőknek néhány tanács, hogy mit kell kiírni, hogyan kell meghatározni egy esztrich padozati réteget.

Más ugyanis a monolit esztrich (amely a friss, még meg nem kötött betonfelületre készül), más a tapadó és nem tapadó esztrich (amely tapad, vagy éppen nem tapad a fogadó felülethez), más az úsztatott esztrich (amely egy hő-, hangszigetelő rétegre készül, elválasztva az épület egyéb szerkezeti elemétől), más a csúszó esztrich (amely elválasztó rétegre, pl. polietilén fóliára készül), más a fűtött esztrich, a vasalt esztrich és az álpadló. Ez már nyolc különböző szerkezet-típus, melyek különböző célra, igénybevételekre, különböző technológiával, anyagszerkezettel készülnek, különböző követelményeknek kell megfelelniük. A helyes tervezői kiírás megadja az esztrich szerkezeti típusát (a fenti nyolc közül), és megadja azokat a műszaki paramétereket, melyet a vonatkozó szabvány követelményként előír, de a gyakorlatban adódó számos félreértés miatt fontos megadni a burkolhatóság elvárt időpontját (mert az anyagköltségek akár nagyságrendi eltérést is mutathatnak).

Esztrichrétegről csak akkor beszélhetünk, ha a szerkezeti vastagság 2 – 80 mm között van, ennél vastagabb szerkezetre már nem az esztrich-, hanem a betonszabványok (pl. MSZ 4798:2016, MSZ EN 206:2014, MSZ EN 13670:2013 stb.) vonatkoznak. Lényeges tehát, hogy az esztrich, az nem aljzatbeton, nem szerelőbeton, hanem habarcs többnyire D_max= 4 mm-es szemnagysággal (de használható a D_max= 8 mm is). Ez a megkülönböztetés azért is lényeges, mert a funkció és az anyagtulajdonságok miatt más követelmények, vizsgálati módszerek vonatkoznak az esztrichrétegre, mint az aljzatbetonra. Itt folytatjuk…