91.
Teremgarázs
padlólemezek
Tisztelt
Kollégák!
Az ipari padlók
körébe tartozik a teremgarázs padozatok nagy része, mind a funkció, mind a
szerkezeti, felületi kialakítás okán. A mélygarázsok és a parkolóházak
járófelületei és szerkezeti kialakításai több tekintetben hasonlítanak ipari
padlókhoz. A beltéri teremgarázsok lehetnek a közbülső födémeken, a legalsó
szinten, az épület alaplemezén. Általában felbetonként, de van olyan megoldás
is, hogy maga az alaplemezre van kiképezve a garázs járófelület. A felbetonok
általában 8-15 cm közötti vastagságúak.
Az alaplemezek
erősen vasalt, általában 50-80-120 cm vtg. vízzáró vasbetonlemezek C25/30 –
C30/35 nyomószilárdsági osztályú betonnal készítve. Erre kerülhet a felbeton,
vagy ritkább esetben maga a bevonat, ill. más felületképzési megoldás. A
felbeton lemezek építése ugyan külön betonozási művelet, de előnye, hogy a
lejtésképzés, a hosszanti folyókákhoz, vagy a pontszerű lefolyókhoz könnyebben
kialakítható. A lejtésképzés megkönnyíti a takarítást, de azt nem biztosítja,
hogy a felületre kerülő víz, csapadék önmagától, gravitációs úton a
víznyelőkbe, zsompokba jusson. Ahhoz ugyanis, hogy magától lefolyhasson a
csapadékvíz, ami az autókról a felületre jut, legalább 2%-os lejtésre lenne
szükséges, de ez egyrészt a csúszásveszélyt fokozná, másrészt drága megoldás
lenne a növekvő lemezvastagság miatt. 2% esetén 1 m-es hosszon a
vastagságnövekmény 2 cm lenne, 10 m-en pedig 20 cm – nyilvánvalóan, ez nem
lenne gazdaságos megoldás és jelentősen növelné a szerkezet önsúlyát is.
Viszont, ha 2%-nál
kisebb a lejtés, akkor egyrészt rendszeres takarításra van szükség, mert nem
folyik le a víz, másrészt az elvárható felületképzési síkpontossági tolerancia
olyan, hogy óhatatlanul kialakulnak relatív mélypontok, ahol megállhat a víz, tócsák
keletkezhetnek. Optimális megoldás lehet, az 1,0-1,5%-os lejtés, ahol olyan kis
távolságokba vannak betervezve, elhelyezve a lefolyók, hogy viszonylag kicsi a
vastagságnövekmény, másrészt elfogadja a beruházó, tulajdonos, üzemeltető, hogy
lokálisan tócsák alakulhatnak ki, és ezek miatt bevállalja a rendszeres
karbantartást, vízeltakarítást.
A csapadékok,
folyadékok tartósan, a felületen nem maradhatnak, mert bejuthatnak a beton-,
vasbetonszerkezetbe és korróziót okozhatnak. Azt is tudomásul kell venni, hogy
a beton- és vasbetonszerkezetektől nem várható el a teljes repedésmentesség és
ezt már a szerződéskötéskor célszerű jelezni a megrendelőnek, építtetőnek. A
repedések kialakulásának lehetőségét minden beton- és vasbetonszabvány
figyelembe veszi.
A repedések
tágasságát a vasbetonlemezek esetében lehet méretezni, az általános
megfelelőség a garázs padlólemezek esetében a 0,4 m-es tágassági határ. Ezen
tágasság alatt kicsi a korróziós és karbonátosodási kockázat, a gépjárművek
mozgása nem kezdi ki a repedésszéleket, tehát a repedések szélének,
roncsolódásának esélye csekély. Abban az esetben azonban javítandók, ha a
repedésszélek roncsolódtak, illetve, ha a repedéstágasság meghaladja a 0,4 mm-t
és fennáll mind szélek lerepedési veszélye, mind a korróziós veszély a
betonszerkezet belsejében levő vasalásra nézve. Ezek, természetesen, általános
megállapítások, minden hibajelenség esetén, egyedileg szükséges vizsgálni az
okot és a javítási lehetőségeket.
A felületképzési
módok is többfélék lehetnek. A felületi kialakítás, a bevonatolás típusai
leggyakrabban a cementbázisú kéregerősítő és a műgyanta, de egyre gyakrabban
kerül szóba a csiszolt és impregnált felületkialakítás. A kéregerősítő bevonat
2-3 mm vtg. cementhabarcs, kiváló kopásállóságú, tartós. Mivel cementhabarcs a
felület, ami bár zárt struktúrájú, takarítható, de mégis porózusabb, mint pl. a
műgyanta bevonat. Együtt mozog a betonlemezzel, ezért a repedéseket nem hidalja
át, azonosan merev, mint a betonlemez.
A műgyanta bevonat
alapozóval, ragasztóval kapcsolódik a betonfelülethez, ahhoz képest idegen
anyag, vízhatlan bevonat, egyes fajtái rendelkeznek kismértékű repedésáthidaló
képességgel, de a kopásállóságuk elmarad a cementbázisú kéregerősítő
bevonatétól. Esztétikusabb, egységesebb színű felületet ad (amíg nem kopik, nem
válik fel), mint a cementes kéregbevonat, de érzékenyebb a páranyomásra, az
alulról feljutó nedvességre, ami okozhat felválást, felpúposodást. Célszerű a
típusválasztást, a mechanikai követelményekhez (forgalomintenzitás) igazítani,
és ahhoz még, hogy a karbantartási igény, a csúszási ellenállás, az esztétika,
a tartósság, a gazdaságosság közül mely szempontokat, milyen nagyságú
prioritással veszünk figyelembe.
Viszonylag új
felületképzés a nyers betonfelület gyémánttárcsás visszacsiszolása és
kopásállóságot javító impregnálása. Ez a megoldás nem bevonat, hanem olyan
felületképzés, ami során nem kerül új réteg a felületre, hanem magának a
betonlemeznek a felcsiszolásával és kéregerősítő impregnálásával éri el a
megfelelő tartósságot, esztétikai igényszintet, a takarthatóságot a szükséges
csúszásgátlással együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése