Kedves Kollégák!
Ahogy az ipari padlók esetében lényeges az alépítményi szerkezet teherbírása, annak folytonos egyenletes alátámasztása a betonlemez szilárdságával együtt, úgy a térbetonok tervezésénél is mindkettőre együtt, azonos figyelemmel kell tekinteni. A betonlemezek merev pályaszerkezetnek minősülnek, méretezésük alapvetően a repedésmentes állapotra (ún. I. feszültségi állapotra) történik. A cél tehát az, hogy a fugákkal elválasztott betontáblák lehetőleg ne repedjenek meg. Már most jelzem, hogy tudom, hogy nyilvánvalóan irreális célról van szó, mert minden betonszerkezet viszonylag könnyen megreped, de a cél ennek tudatában is szükséges, hogy megmaradjon, mert enélkül több repedés lenne, mint amit kezelni lehetne.
A térbetonok leggyakrabban vasalatlan, merev lemezek, könnyen repednek és ha nem emeljük ki a repedéskialakulás elleni küzdelmet mind a tervezés, mind a kivitelezés, mint az üzemeltetés fázisában, akkor azok száma, gyakorisága olyan nagy lehet, hogy rövid időn belül használhatósági hibák keletkeznének és az élettartam nagymértékben csökkenne. Mit tehetünk tehát annak érdekében, hogy a térbetonon ne keletkezzenek repedések, vagy ha az elkerülhetetlen, akkor azok száma és tágassága minimális legyen?
Először is az alépítményi szerkezetet kell megtervezni úgy, hogy folytonos, egyenletes, minél kisebb süllyedésérzékenységű alátámasztása legyen a térbeton burkolatnak. Az alépítményt célszerű megtervezni az ipari padlókhoz hasonlóan, de érdemes figyelembe venni az útügyi műszaki előírásokat is. Az altalaji rétegek felett, az alépítmény megtervezésénél az adott területen meglévő talajokat bizonyos feltételekkel és esetlegesen javítások után fel lehet használni. Példaként, az általános osztályozás szerinti M-1 (kiváló) és M-2 (jó) földműanyagok használhatók az alsóbb alépítményi rétegekben, az alacsonyabb osztályba (M-3-tól M-6-ig) tartozó anyagok már nem javasoltak beton térburkolat alá. Az M-1 és M-2 osztályba tartozó földműanyagok durva szemcséjű, folytonos szemeloszlású kavics, homokos kavics, kavicsos homok anyagok, az M-2 osztályban megengedett iszapos, agyagos homok, kavics tartalommal és mállásra nem hajlamos kőzettörmelék tartalommal.
Gyakran előkerül a daráltbeton, törtbeton beépítésének lehetősége. Nagy a kísértés, hogy ezt a visszanyert anyag egyszerűen beépíthető, de sajnos ebben az esetben is oda kell figyelni arra, hogy csak bizonyos feltételekkel szabad használni. A törtbeton újrahasznosított adalékanyag szilárdsága általában megfelelő, de mivel porózus, magas a vízfelvételi képessége, ennél fogva nem fagyálló, ezen kívül, sokszor szennyezett. Gyakran tartalmaz falazattörmeléket, tégladarabokat, bontott aszfaltot, esetleg szervesanyagokat is. Figyelni kell arra, hogy a zúzott, bontott aszfalt tartalom, max. 5 tömegszázalék, a bontott falazattörmelék max. 10 tömegszázalék, az egyéb szennyezőanyag mennyiség max. 1 tömegszázalék, a szervesanyag tartalom max. 0,1 tömegszázalék legyen. A daráltbeton alkalmazása nem előnyös olyan esetekben, amikor talajvíz jelenlétére lehet számítani.
Amennyiben nem megfelelők a felső talajrétegek tulajdonságai és nincsenek alkalmas ágyazati anyagok, akkor a talajjavítás lehetősége is felmerülhet. Lényeges, hogy a térbetonok altalaji és alépítményi rétegei harmonikusan épüljenek egymásra és a legfelső ágyazati réteget javaslom stabil, teherbíró zúzottkő ágyazattal (zúzalék kiékeléssel), vagy CKt-val megépíteni.
A térbeton alatti talajrétegek tulajdonságait az ún. határmélységig szükséges figyelembe venni a tervezéskor, ez – függően a talajszerkezettől – kb. 3-4 méter a betonlemez alsó síkjától számítva. Ez az a mélység, amin belül általában lényeges hatásuk van a talaj- ill. alépítményi rétegeknek a betonlemez teherbírására és tartósságára. Ezen mélység alatt általában már csak csekély, elhanyagolható hatása van a talajnak az betonlemezre.
Tehát a talajszerkezet feljavítását főleg erre a zónára kell tehát fókuszálni az alépítmény tervezése és építése során. A talajcserén kívül, ami nyilván a legköltségesebb lenne, a talajrétegek teherbírás-javításánál az alábbi szempontokat célszerű a leginkább figyelembe venni. Gyengébb szemcsés talajok esetében jó megoldás lehet nagyszemcsés, pl. vízépítési kövek bedolgozása a homokos, iszapos rétegbe. Egyébként az M-1 és M-2 fölműanyagok használhatóak, a helyi anyagok pedig sok esetben feljavíthatóak. Van olyan helyzet, amikor meg kell akadályozni a rétegek összekeveredését a talajjal, vagy a különböző alépítményi rétegek összekeveredését. Ezekben az esetekben jó megoldás a geotextilia használata.
Lényeges, hogy a geotextílai nem növeli közvetlenül a teherbírást, de ha jól alkalmazzuk, jótékony hatással lehet a teljes rétegrend teherbírásának a fokozására. A georács alkalmazása általában vonalas létesítményeknél (pl. út, vasút) hasznos, mert gátolja, adott esetben meg is akadályozza a földmű oldalirányú elcsúszását. Ez a tulajdonság a térbeton lemezeknél csak ritkán jelent előnyt, használata esetén valamelyes növeli azonban annak a rétegnek a stabilitását, melybe beépítik. Gyenge altalaj esetén megoldás lehet még a talajjavítás, amivel a felső 20-30 cm-es réteget cementes és / vagy meszes átforgatásával, stabilizálásával. Az optimális alépítményi rétegrend megtervezése kulcsfontosságú a térbetonok tervezési folyamatában. A következő részben a térburkolat betonlemezének méretezési és betontechnológiai szempontjait és azok megoldásait járjuk körül.
Csorba Gábor
okl. építőmérnök, MSc Civil Eng.
igazságügyi szakértő, szakterület: építéstechnológia
kivitelezéstechnológiai, építési ár- és költségszakértő (ÉT-Sz)
felelős műszaki vezető
elnök, Esztrich és Ipari Padló Egyesület
Tel.: 06-30-900-3552
http://iparipadlo.blogspot.com (itt megtalálhatók a korábbi hírlevelek)
Innen letölthető szabadon, ingyenesen az ipari padló műszaki irányelv:
http://www.emi.hu/EMI/web.nsf/Pub/JDTUDE/$FILE/Ipari_padlok_tervezesi_es_kivitelezesi_szabalyai.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése