Már
több mint húsz éve kezdődött hazánkban az ipari padló, mint modern
épületszerkezeti elem térhódítása, olyan projekteknél lépett elő az
aljzatbetonok lekicsinylő kategóriájából, mint pl. a Suzuki gyár (1993), azután
a Metro (1994), Baumax, Cora, Tesco stb. áruházak, ahol már megjelentek a
valóban korszerű, költséghatékony technológiák (pl. acélszálerősítés, porszórt
kéregerősített felületképzés).
Azóta
több hullámhegy, de talán még több hullámvölgy jellemezte az ipari padlós
szakágat is, de akik beledolgoztunk és kitartottunk a nehéz időkben is,
lehetőségünk adódott ebben a speciális és izgalmas építőipari piaci szegmensben
dolgozni, már azt is megérjük, hogy a 15-20 éves padlóink– mégha jó minőségben
készültek is – bizony már-már bőven „nyugdíjas korúak”, már megszolgálták a
beruházási költségüket. Ezen ipari padlók jelentős része tulajdonképpen
leamortizálódott, az élettartamuk vége felé járnak, ami persze nem a teljes
tönkremenetelt jelenti, hanem azt, hogy a karbantartási költségek túlzott
mértékben megnövekedtek.
A
15-20 éves ipari padlók esetén a karbantartás, a javítgatás már bőven nem
kifizetődő, egy komplett felújítás, egy újszerű ipari padló, melynek
életkilátásai legalább azonosak az újépítésű padlóéval, viszont jó és akár
költséghatékony megoldás is lehet. Nem kell ugyanis új csarnokot építeni, és ha
jó felújítási technológiát dolgozunk ki, akkor akár részleges üzemszünetekkel,
egy-egy terület lezárásával, csak kis mértékben zavarva az üzemszerű
használatot, lehet elvégezni az ipari padló teljes felújítását.
Ezen
renoválási igények aktualitása, a lehetőségek sokrétűsége, ugyanakkor kényes
technológiája miatt, úgy gondolom, hogy érdemes egy mini sorozat keretében
áttekinteni az ipari padló felújításának problémakörét.
Első
látásra úgy tűnik, hogy nagyon sok felújítási lehetőség közül választhatunk, de
ez a sok lehetőség meg is nehezíti a dolgunkat, amikor az optimális megoldást
akarjuk kidolgozni. A bőség zavara indítson arra minket akár beruházóként, akár
üzemeltetőként, tervezőként vagy kivitelezőként, hogy nagy körültekintéssel,
minden szempontot figyelembe véve találjuk a valóban legjobb műszaki megoldást
a legkedvezőbb költségráfordítás mellett!
Az első lépés a
pontos diagnózis felállítása:
1.
Beszéljük át az üzemeltetővel a tapasztalatait a
meglévő padlóról! Mivel volt elégedett, mivel nem, mik voltak a főbb hibák, mik
azok a szempontok, amelyek egy új padló esetén a meglévő padlóhoz képest
fontosabbnak tart? Erre szánjunk időt és ha maga az üzemeltető sürget, siettet,
„nem ér rá, hanem csak azt kéri, hogy gyorsan adjunk egy ajánlatot egy olcsó
felújításra” – akkor is térképezzük fel ügyes kommunikációval a valóban
szükséges műszaki igényeket!
2.
Éreztessük a megrendelővel, hogy mindez
elsősorban az ő érdekében történik, hozadéka pedig az lehet számunkra, hogy
komolyan fogja venni és jobban megbecsüli majd a mi munkánkat (mert ugye ez
„csak” egy felújítás, aminek alapesetben kisebb a presztizse, mint egy
vadonatúj műtárgy megépítésének)! A mi feladatunk, hogy a vevő olyan padlót
kapjon, ami egy régi szerkezetből, használati szempontból gyakorlatilag újjá
válik. Tudatosítsuk tehát magunkban és megrendelőben, hogy a felújítás nagyobb
kihívás, nehezebb feladat, mint egy „zöld mezős” új padló megvalósítása!
3.
Gyenge minőségű, olcsónak tűnő megoldást bárki
tud kínálni, de tartós, jó műszaki paraméterekkel rendelkező padlót
megtervezni, kivitelezni és mindezt költséghatékony módon, egyelőre sajnos
kevesen. A jó minőséget nyilván meg kell fizetni, de segítsük a megrendelőt
abban, hogy ne higgyen a szemfényvesztő ajánlatoknak, ne hagyja magát olyan
megoldásra rábeszélni, ami most olcsó, de egy-két év múlva ugyanannyit fog
költeni a padlókarbantartásra, mint amennyit a felújítás előtt költött.
4.
Az üzemeltetővel való megbeszélés része a
helyszíni szemle, a padló elsőkörös szemrevételezése. Nézzük át a megrendelővel
közösen, hogy az általa megfogalmazott hibák, hol és milyen igénybevételekből
keletkeztek! A meghallgatás után az egyes hibahelyeken pedig magunk fejtsük
meg, hogy milyen okok vezettek a meghibásodásokhoz!
5.
Nézzük meg a repedéseket! Milyen a
vonalvezetésük, hol helyezkednek el, milyen hosszúak, befutnak-e fugába,
túlfutnak-e a fugákon, vagy csak valahol megállnak? Táblaközépen haladnak-e
vagy a fugák mentén, vagy a pillérek környékén, esetleg a bejáratoknál? Milyen
a repedéskép összességében. Mekkorák a repedéstágasságok? Milyen a
lerepedezettség mértéke? Ennek a legalább 10-12 kérdésnek a megválaszolásával
máris közelítő képet kaphatunk a főbb padlóhibák, károsodások okáról és
mértékéről. És még csak a repedésekről van szó. Lényeges, hogy meg tudjuk
különböztetni a zsugorodási repedéseket, az ágyazat esetleges süllyedéséből,
vagy a padló túlterheléséből származó repedésektől! Más hiba ok, más
javítási módot igényel.
6.
Tovább vizsgálva pusztán szemrevételezéssel a
padlót, nézzük meg a fugákat, a munkahézagokat, a külső éleket a lábazatnál és
a bejáratoknál! Lerepedezettség gyakorisága, nagysága, az eddigi javítások és
azok hatékonysága? Fugakitöltések állapota (ebből pl. látszik, hogy hogy
működött ezidáig a karbantartás, milyen igényességű az üzemeltető?), fugák
elkoszolódásának helyzete, peremek tisztasága?
7.
Nézzük meg a felület állapotát! Felválások,
felületi kéregrepedések, pókhálós repedések, karcolódások, kitöredezések?
Kérdezzünk külön rá a felület használatnak mértékére, intenzitására! Targoncák
sebessége, forgalom nagysága, kerékterhek, kerékkialakítások (fúvott, műanyag,
vulkolán, vagy acélkerekek)? A targoncák tulajdonságai és a használat
intenzitása kulcskérdés lesz az új felület anyagának, kialakításának, a
kopásállóságának szempontjából. Vannak-e vegyi vagy hőmérsékleti
igénybevételekből származó hibák?
8.
Kérdezzünk rá, illetve tisztázzuk, hogy vannak-e
billegő betontáblák? Konkrétan hol? Targonca forgalmú helyen vagy másutt (is)?
Ez egyébként mostanában gyakori probléma és nem csak a régi padlók esetén.
Az üzemeltetővel
való konzultáció és az első helyszíni szemle során, a tapasztalatokat
kiértékelve már maghatározhatjuk az ipari padló felújításának főbb
csapásirányait. A szemle után gyakran szükségessé válik, hogy a szemrevételezésen
túl, célzott műszeres vizsgálatok elvégzésére tegyünk javaslatot. Fölösleges
vizsgálatokkal ne terheljük a megbízó pénztárcáját, mert hamar hiteltelenné
válunk, ha már diagnosztikában sem vagyunk hatékonyak, de bizonyos méréseket
viszont el kell végezni ahhoz, hogy ténylegesen megtaláljuk az optimális
megoldást. A következő részben a műszeres és laboratóriumi vizsgálatok
szükségességéről lesz szó, mikor, milyen vizsgálatokat érdemes elvégezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése