Folytatva
a kültéri betonburkolatok felfagyásának témakörét, tekintsük át a javítási
lehetőségeket. Az a betonlemez nem javítható gazdaságos módon, ahol a sok-sok
éves felfagyás, vagy a kötés közbeni megfagyás miatt eleve alacsony
szilárdságú. C16/20-as beton nyomószilárdsági osztály alatt már hatékonyan és
gazdaságosan nem javítható a szerkezet, ugyanis a teherbírása és tartóssága
jelentősen lecsökken.
Leggyakoribb
a fagyás-olvadás ciklusok során bekövetkezett felületi hámlás, amely 5-10 mm
mélységben teszi tönkre a felületet. A javítás célja az, hogy a betonlemez
elgyengült, felső 10-20 mm-es keresztmetszeti részét megerősítse és a pórusokat
lezárja néhány milliméter mélységig. A technológia tehát kettős impregnálás,
szilárdító és hidrofobizáló folyadékok bejuttatása a felső rétegbe, azaz nem új
fedőréteg, nem burkolat.
Több
helyen lehet látni olyan – sajnos nem működő – javítási megoldásokat a
felfagyási hibák megszűntetésére, ahol egy vékony 2-3 mm-es vagy kissé
vastagabb, 10-20 mm-es új burkolat hivatott a felület megerősítésére és a
vízzáróság megoldására. Ezek a megoldások legtöbbször kudarccal végződnek, mert
az új burkolat, még jó előkészítés esetében sem tud tartósan megtapadni a
fogadófelületen. Mind a vékonyabb epoxi, vagy poliuretán műgyanta, mind pedig a
PCC (polimer cement concrete) habarcsok nagy szilárdságuk és jó tapadósképességük
ellenére kültéren általában nem válnak be. Ennek oka, hogy ezen az anyagok
hőtágulási együtthatói és a rugalmassági modulusai lényegesen eltérnek a
betonétól és ezek az eltérések a környezeti, legfőképp időjárási hatásoknak
kitett szerkezetek esetén végzetesek lehetnek. Kültéren egyáltalán nem kizárt a
nyári +50-60°C-os beton és a télen -15-20°C-os felület, ez már 70-80°C-os
hőmérsékletváltozást jelent. Emellett egy nyári napsütésben felforrósodott
betonlemezt, ha egy viharos esőzés éri, akkor néhány órán belül akár 40°C-ot is
lehűlhet a felület. Ez a hőmérsékletváltozás a különböző hőtágulási hajlamú
rétegek között olyan nagy vízszintes irányú nyírófeszültséget eredményez, ami
óhatatlanul előidézi a burkolati réteg felválását, mert megszűnik az egyébként
erős tapadás is a fogadó betonaljzat és a kéregburkolat között.
Ezen
kockázatok miatt javaslom inkább az impregnálással kialakított felületi
javítást és védelmet, mert ezen hőtágulási kockázatok nem jelentkeznek.
A
felfagyott betonfelület hatékony, tartós és gazdaságos javítás módja az alábbi
lehet például: a betonfelület fel kell csiszolni gyémánttárcsás
nagyteljesítményű géppel. A felületről a gyengébb, elváló részeket a
csiszolással el kell távolítani, de a felület érdességét meg kell őrizni, hogy
csúszásmentes maradjon. A letakarított felületet impregnálni kell
felületerősítő folyadékkal (ez általában szilikát, sőt nanoszilikát), ami
szilárdítja a felső 10-30 mm-t, növeli a tapadó-húzószilárdságát a betonnak
ezen mélységig, ezáltal a kopásállóságát és a tartósságát is. A folyékony
szilákátbázisú impregnálószer megszilárdulása, megszáradása után a
hidrofobizáló folyadékot kell felvinni a felületre.
Olyan
anyagokat kell használni, melyek egymással összeférhetőek, a hatásosságukat az
együttes alkalmazás nem csökkenti, hanem inkább erősíti. Az azonos gyártótól
származó anyagok általában rendszerbe vannak állítva, így azok alkalmasak a
kombinált alkalmazásra. Az anyagigényt a gyártó vagy a forgalmazó, illetve az
alkalmazási útmutató határozza meg, függ a felület eredeti szilárságától,
porozitásától.
A
várható eredmény a szakszerű javítás után: jelentősen csökken a felszínközeli
porózusság, csökken a beton nedvességfelvétele, nő a vízzárósága, a felület
kissé víztaszítóvá válik, hidrófob lesz. Ezzel együtt kellő védelmet kap a
betonlemez a fagy- és olvasztósó hatással szemben és a növekszik a felület
kopásállósága is. A kombinált impregnálást száraz időben és +5 °C feletti
levegőhőmérséklet esetén szabad csak végezni.
Előnye
még ennek a megoldásnak, hogy a betonfelület esztétikai szintjét nem rontja,
sőt ha a csiszolás jól sikerül, akkor még növeli is és nem utolsó szempont az
sem, hogy lehet néhány négyzetméteres mintafelületet is készíteni, ahol a
felület kinézetét a megrendelő ellenőrizni tudja. Ezen megoldás sajátsága az
is, hogy a használat és a környezeti hatás intenzitásának függvényében az
elkopott felületet újra le kell kezelni ezzel az eljárással, ezt viszont lehet
helyileg ott, ahol a javítás utáni hatás már lecsökkent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése