Mezőgazdasági
feldolgozó üzemek, vágóhidak, egyéb élelmiszeripari létesítmények területén,
ahogy tényleges feldolgozási tevékenység folyik, az ipari padlókba központi és
hosszanti folyókákat helyeznek el, amihez a lejtésképzés is hozzá tartozik.
Akár kéregerősítéses felületképzést alkalmaznak, akár műgyanta- vagy
lapburkolat kerül a felületre, a folyókák csak akkor látják el a hatékonyan
funkciójukat, azaz biztosítják a víz- és egyéb mosófolyadék-elvezetést, ha a
lejtés megfelelően biztosított.
A
víz önmagától, gravitációs úton csak akkor tud biztonságosan lefolyni, ha a
lejtés min. 1,5-2% folytonosan, függően a felület anyagától, érdességétől – de
a gyakorlatban még ez sem garantált minden, ilyen lejtésre tervezett helyen,
mert az építési technológiákból adódóan, a szabványok, előírások tolerancia
határait betartva is lehetnek lokálisan eltérő lejtések. Ezeken a helyeken,
akár még hibátlan kivitelezés esetén is megállhat a víz, lehetnek
kisebb-nagyobb pangó helyek, tócsák, melyeket a laikus építtetői, megrendelői szem
azonnal hibaként értékel.
Persze
lehetne a nagyobb lefolyási biztonság kedvéért meredekebb, pl. 2,5-3%-os
lejtéseket is képezni, de a nedves-technológiás üzemekben a csúszásgátlásra,
illetve a csúszásmentességre is törekedni kell. A nagyobb lejtés, nyilván
nagyobb csúszásveszéllyel jár, amit ugyan lehet pl. érdesítéssel (csúszásgátló
lapburkolatok elhelyezésével, vagy érdesített műgyanta felülettel) csökkenteni,
de az érdesebb felületen vízlefolyás sebessége kisebb (újabb pangásveszély),
emellett még a szennyeződési veszély is megnő, mert az érdesebb felületen a
szennyezőanyagok, baktériumok, kórokozók könnyebben megülnek, amit az
egészségügyi előírások nem engednek meg.
Mindezekre
tekintettel, az 1,5%-os minimális lejtés az optimális, ezt tervezik be az
építészek a leggyakrabban. A geometriai tervezésnél ügyelni kell arra, hogy
építéstechnológiailag kivitelezhető megoldást írjunk elő. Nagy területek
esetén érdemes már az ágyazatot lejtésben kialakítani, ugyanis a másfél
százalék 1 m-es hosszon 1,5 cm-t jelent, tehát 20 m-es szakaszon 30 cm-t. Ezt
nyilván nem gazdaságos és technológiailag nem is előnyös a betonlemezzel
lekövetni, tehát az ipari padlóknál a lejtésképzés a legtöbb esetben az ágyazat
kialakításával készül, így maga a betonlemez azonos vastagságú a lejtett
helyeken is. Így a betonerősítő vasalást is könnyebb elhelyezni.
Arra
is figyelnie kell mind a tervezőnek, mind a kivitelezőnek, hogy a lejtésekkel
tarkított felületeken a targoncák villái ne akadjanak fenn a gerincvonalakon,
illetve ne ütközzenek a vápa környékén a felületbe.
A
kivitelezési technológiát szem előtt tartva, ha lehet, inkább hosszanti
folyókát tervezzenek be, mint pontszerűt, ugyanis a beton bedolgozásakor,
tömörítésekor, felületkialakításakor pontosan csak síkokat lehet képezni. A
síkok váltási helyén (a gerincen és a vápában) pedig előregyártott
hézagprofilok elhelyezésére van szüksége ahhoz, hogy egyenes élek és tényleges
síkok kialakítása készüljön (1-2.kép). A pontszerű folyókák nagyon széttagolják
a területet (1.kép), nagyobb a munkaigény, drágább a kivitelezés, több a
hibalehetőség és nem utolsó sorban a minden fugánál a padlófelület folyadékzáró
képessége, ha volt is, megszakad és külön probléma lesz a vízzáró tömítések
elhelyezés, karbantartása.
Tehát
minél kevesebb lejtés, annál egyszerűbb és pontosabb a kivitelezés, de ha már
muszáj lejtést képezni, akkor is inkább a hosszanti folyókákat preferáljuk a
pontszerűekkel szemben (2.kép).
Azt
is tudni kell a lejtésben képzett felületekről, hogy hiába a ferde sík, ami a
vízlefolyást hivatott biztosítani, a lejtés megléte nem váltja a rendszeres
takarítást, karbantartást az üzemeltető részéről. A rendszeres takarítás
technológiáját a használathoz, illetve a szennyeződés-keletkezés gyakoriságához
kell igazítani és a takarítógépek, eszközök feladata, hogy „besegítse a
folyadékot a lefolyóba”, mert teljesen magától nem megy. A kivitelező feladata,
hogy csatoljon az átadás-átvételi dokumentumhoz használati és karbantartási
utasítást, amibe azt feltétlenül javaslom beleírni, hogy megfelelő gépeket,
takarítóeszközöket is használni kell a folyókákba, lefolyókba való üzemi- vagy
mosóvíz elvezetéséhez.
A
tervezőknek a lejtésgeometriát úgy kell megadniuk, hogy azonos nagyságú
lejtések egy adott magasságú ponthoz (a lefolyó pereme kell a legalacsonyabban
legyen) azonos gerinctávolságok tartozzanak, különben nem lesznek síkok a
gerincvonalak és a lefolyók között, így pedig kivitelezni sem lehet jól.
Jó
minőségű kivitelezés esetén is adódhatnak lokális eltérések a tervezett
lejtéstől, ahol akár a víz is megállhat kisebb területeken. Az ipari padló
felületképzésének általános toleranciája, amit általában be is tudnak tartani a
kivitelezők: 1 m-en 4 mm / 2 m-en 6 mm / 3 m-en 8 mm és 4 m-en 10 mm (DIN
18202:2013). Lapburkolatok esetében a vonatkozó MSZ CEN/TR 13548:2007 szabvány
szerint a felület síkpontossága (függetlenül attól, hogy vízszintes síkra vagy
lejtésbe lett tervezve) akkor felel meg a szabványnak, ha 2 m-es belül az
eltérés nem nagyobb, mint +/- 3 mm. A kivitelezés terv szerinti és a szabványoknak
megfelelő kialakítása azért is szükséges elsőre, mert a javítás, a szent és a
lejtéskorrekció sosem egyszerű, nem esztétikus és általában nem biztonságos,
azaz nem minden esetben sikerül úgy korrigálni, hogy az a szomszédos
területrészen ne okozzon többletproblémát.
 | |
| 2.kép: hosszanti folyóka, résfolyóka |
 |
|
1.kép:
pontszerű lefolyó.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése