A hálós kéregrepedés javítási lehetőségei

Folytatva a hálós kinézetű kéregrepedések problematikáját, az ilyen kéreg stabilizálásának, a tartós és hibamentes állapotának a megőrzését megcélzó intézkedések lehetőségét járjuk körül. Ezen jelenség nem tekinthető hibának, ha a repedéstágasság nem nagyobb 0,4 mm-nél, és ha a repedések csak a kéregerősítő réteget érintik, azaz nem hatolnak át a betonlemez keresztmetszetén és a kéreg nem vált fel, hanem stabilan tapad a betonpadló felületéhez.

Azt azonban elmondhatjuk, hogy az ipari padló felületének ezen, nagyobb tágasságú hálós repedések a gyenge pontjai, ahol külön intézkedés és a rendszeres karbantartás hiányában előbb-utóbb repedésszél-lerepedezések, kéregfelválások következnek be. Tehát törődni kell velük a rendszeres takarításon és karbantartáson felül.

Olyan megoldás szükséges, mely eltömi, kitölti a repedéseket stabilan és hosszú távon és a felület kopásállósága is megmarad. A hibahelyek kis szélességű, szerteágazó és egymást keresztező, rendszertelen eloszlású vonalak képét mutatják, tehát gyakorlatilag nem lehet egyedileg javítani a repedéseket, a hibás területeket egyben szükséges kezelni.

A javítás költsége (időigény és a javítóanyag ára) ebben az esetben is összhangban kell álljon a hiba nagyságával, jelentőségével. Ezen hibák még nem jelentenek közvetlen korlátozást a rendeltetésszerű használatban, de állagmegóvást, tartósságjavítást kell elérnie az alkalmazott javítási technológiának. Ezek a szempontok már meghatározzák, hogy nem repedésjavító anyagokban és nem is műgyanta bevonatban célszerű gondolkodni, hanem inkább felületi impregnálásban olyan anyaggal, mely a fenti követelményeknek megfelel és emellett nem rontja, de ha lehet javítja a felület esztétikai megjelenését.

Ilyen anyagok kifejezetten a folyékony szilikátok (vízüveg jellegű oldatok), melyek hasonló összegtételűek a beton és a habarcs adalékanyagaival, ezáltal a legfőbb fizikai és kémiai paramétereik is igen közel állnak a fogadóközeghez. Pl. amíg a műgyanta (epoxi vagy poliuretán) alapú anyagoknak jelentősen más a rugalmassági modulusuk és a hőtágulási együtthatójuk, ezért a fogadóközeg határán az igénybevételek hatására feszültségek alakulnak ki, a folyékony szilikátok esetében ez nem áll fenn. Emellett ezen szilikátoldatok lúgos kémhatásúak, azaz nem marják a betont és abban a lúgos közegben, ami a betonra jellemző, stabilak maradnak.

Többféle ilyen impregnáló oldat van forgalomban, vannak nátrium- és vannak litiumszilikátok, ez utóbbiak a kisebb pórusokba is be tudnak hatolni, mert mulekuláik kisebbek. Az ezen anyagokkal történő impregnálás lényege, hogy a speciális szilikátoldat legalább 8-10 mm mélyen behatoljon a felületbe (a kéregerősítő vastagsága általában 2-5 mm), és ott a betonhoz, cementkőhöz tapadva, azok pórusait kitöltve elzárja azokat. Az oldatban levő víz elpárolgása után kemény, üvegszerű felületet keletkezik.

Az impregnálás hatékony működéshez először a kéregerősítő habarcs és a betonlemez felső részének a pórusait meg kell nyitni. El kell távolítani a pórusokba és a repedésekbe beült koszt. Ezt a már használt ipari padlóknál ún. mélytisztítással lehet elérni. Ennek fázisai: oldószeres feláztatás, közben kefés fellazítás, vizes takarítás, vízfelszívás mindaddig, amíg előáll nagyjából az eredeti tisztaságú felület (tiszták a pórusok és a repedések). Új ipari padlók esetén a mélytisztítás nem feltétlenül szükséges, hiszen nincs még elkoszolódás.

Csak tiszta felületű és tiszta pórusú betonra szabad felvinni a szilikátos impregálószert. Ezt megtehetjük permetezéssel, a felület átmosásával gumis lehúzókkal, vagy akár teddy hengerrel is, a gyártó használati utasítása szerint. Kritikus eleme a technológiának, hogy éppen annyi anyag kerüljön a pórus- és repedésrendszerbe, hogy a szer kellő mélységig behatoljon a szerkezetbe, azokat az ipari padló felületéig eltömítse, de ugyanakkor ne maradjon többletanyag a felületen, ne képződjön tócsa. A többletanyagot azonnal le kell tolni a felületről, különben ha megszárad, akkor az csak felületi bontással jön le, ha pedig akkor ott marad, akkor igen csúnya, foltos lesz a padló.

Egyébként, ha jó csináljuk, akkor rögzítjük a megtisztított, esztétikus felületetű állapotot (mert az anyag átlátszó, üvegszerű), az ipari padló kopásállóságát javítjuk és a felületi porozitás radikális lecsökkentésével a vízzáróságot és ezáltal némileg a vegyszerállóságot is. Rendszeres, szakszerű takarítás és karbantartás mellett a felület fényesedik és esztétikusabb is és persze tartósabb lesz.

A technológiának a hatékonysága függ tehát az előkészítéstől (a pórusokat és a repedéseket meg kell tisztítani, meg kell nyitni régi padló esetén), a beeresztés megfelelő mélységétől (általában 8-10 mm szükséges, ehhez kb. 0,1 – 0,25 liter/m2 anyagra van szükség) és attól, hogy a felületen marad-e felesleges impregnáló folyadék, vagy sem (ne maradjon!).

Ha jó a kivitelezés, akkor elérjük a javítás célját, azaz, hogy a túlzott repedéstágasságú kéregrepedésekkel érintett felületek kopásállósága és tartóssága az eredetileg tervezettel és a hibátlan részekkel műszakilag egyenértékűvé válik. Ezen technológiát nem csak javításra lehet használni, hanem ipari padlók felújítására is, amikor pl. egy-egy nagyon elhasznált közlekedő folyosónak a felületét ezzel a technológiával újítják fel. Új építésű, kéregerősített ipari padló esetén pedig fokozhatjuk ezzel a kopásállóságot, a tartósságot, a pormentességet és a takaríthatóságot.