Győzni, vagy legyőzni?

Az olimpiai napok izzó hangulatában, a magyar sikerek láttán (éppen tegnap nyertük a 8. aranyunkat), remélem nemcsak bennem erősödik fel a vágy a sikerre, a győzelemre, a jól elvégzett munka igazi örömére. Első kérdés azonban, hogy egyáltalán jó „sportágat” választottunk-e, amikor az építőiparban kezdtük meg az edzéseket és vívjuk azóta is a napi küzdelmeinket, nyerjük és veszítjük a kisebb, nagyobb csatáinkat, melyben sajnos többségében inkább úgy néz ki, hogy inkább „leamortizálódunk”, mintsem megerősödünk.

Hiszem és vallom azonban, hogy minden szakmában meg lehet találni a sikereket, örömöket, ezekért érdemes maradnunk a „kaptafánál”, s az olimpikonjaink példája is erősítheti bennünk azt a bizonyosságot, hogy a szisztematikus, következetes, precíz, kitartó munka meghozza a sikert, mely nemcsak a további motivációt, mint lelki üzemanyagot, hanem a családunk, a ránk bízottak megélhetését biztosítja. De vajon lehet-e a mai építőipari környezetben valódi sikereket elérni, ami pl. nem a velünk szerződéses jogviszonyban lévő cég lenyomását, legyőzését jelenti, hanem elérni közös sikereket, amiben minden résztvevő nyertes lehet egymás legyőzése nélkül?

Meggyőződésem és személyes tapasztalatom, hogy azok a cégek (cégtulajdonosok, vezetők és munkatársaik) tudnak fejlőTisztelt Csorba Anita!dni szakmailag és gazdaságilag, amelyek a szerződéses partnerükben nem csak egy ügyfelet, vevőt, vagy eladót látnak, hanem inkább szövetségest a szakmán belül, akivel máskor is szívesen dolgoznak majd, akivel a munka lezárható a megegyezett határidőkön belül, akivel nem húzódnak el évekig a garanciális és pénzügyi viták, akitől nem fordítjuk el az arcunkat, ha később véletlenül összefutunk. Bár nem vagyok pszichológus, de tudom, hogy a legtöbb állandó stresszt, mely leépít minket, megrövidíti az életünket, elveszi (munka)kedvünket, az életünk meg nem oldott dolgai, a le nem zárt, elvarratlan szálak okozzák. Munkánk tölti ki napjaink legnagyobb részét, ez biztosítja a megélhetésünket, éppen ezért érdemes lenne időnként meg-megállni, átgondolni, hogy mi a célunk, hova tartunk, mit akarunk elérni és ezen az úton hol tartunk. Mik azok a le nem zárt ügyek, munkák, ballasztok, amelyeket, – talán sokszor feleslegesen – cipelünk és mit lehetne annak érdekében tenni, hogy ezek számát és nagyságát radikálisan csökkentsük?

Maradva a szakmánál, a jó minőség elérésének minimumfeltétele a megfelelő szaktudás, szakembergárda, eszközök, folyamatos szakmai és tőkefejlődés. Ezeknek azonban ára van, s mindezek közt a legnagyobb érték maga a (szak)ember, aki csak akkor tud stabilan jó munkát végezni, s ezzel sikerre vinni a vállalkozást, ha a tárgyi, anyagi eszközök rendelkezésre állása mellett, munkahelye stabil, biztos és személy szerint motivált. Például, nem lehet jó munkát elvárni egy olyan cégtől, akinek folyamatos tartozása van, aki saját dolgozóinak a munkabérét is alig, vagy egyáltalán nem tudja határidőre kifizetni --- nem beszélve az ennél rosszabb helyzetben lévőkről. A példával nem az ebben a bajban szenvedő cégeket minősítem, függetlenül attól, hogy ki másnak, vagy saját hibája miatt került zuhanóspirálba, hanem az egész közeget, melyet lecserélni nem, de javítani tudunk. Az pedig, hogy javul-e a szakmai színvonal, főleg azon múlik, hogy mi se adjuk fel, mert az valójában csak mirajtunk múlik, minden egyes piaci résztvevőn.

Bizonyára ismerik a tisztelt Kollégák a több fodrászatban olvasható feliratot: „ebben az üzletben gyorsan, jól és olcsón dolgoznak --- és ebből kettőt lehet választani”. Az a nagy helyzet, hogy a nagyobb dolgokban is így van ez. Egy beruházó, de egy generálkivitelező is rosszul dönt, ha nem ismeri fel, vagy a pillanatnyi anyagi érdekektől indíttatva, nem akarja felismerni az ár-érték arányokat, ha a vágyott jó termék, vagy jó üzlet realizálásához csak egy-egy szempontot, pl. csak az árat veszi figyelembe. Na, ez lesz az az eset, amikor senki sem nyer, mindegyik fél veszíthet, senki sem lesz a végén elégedett. Nem szabadna, ha egy projekt megvalósításánál csak az árakat nézzük. Egy ipari padlót, esztrichet nem lehet a tisztességes értékénél 25-30%-kal alacsonyabb áron kivitelezni (és még finomítottam, mert ennél durvább árkülönbségek is vannak). Sem a beruházó, sem a generálkivitelező, sem az alvállalkozónak nem lesz jó, ha egy ipari padló árát úgy kalkuláljuk, hogy pl. bekérjük mindenhonnan a beton- acélszál-, kéregerősítő stb. árakat, majd a szak- és segédmunkás óradíjakkal számítunk egy munkadíjat, azután ezeket mind körbefuttatjuk a potenciális alvállalkozói körben, majd a végén a legolcsóbb ajánlatot adókkal leülünk és még leszorítottabb árakon leszerződünk a legeslegolcsóbbal. Ilyenkor mindegyik fél tudja, hogy nem az a padló fog elkészülni, amit eredetileg akartunk, és már a kezdetekkor a borítékolt hibás teljesítés miatt elhúzódó vitákra, egymás kifárasztására, jogi procedúrákra készülünk. Ezen az úton sohasem fog senki győzni, az erősebb győzelme a másik felett csak látszólagos és rövid távú, legközelebb lesz őnála is egy erősebb…

Ha viszont a piaci magatartásunk stabil, korrekt, kiszámítható, a műszaki javaslataink és árajánlataink átgondoltak és amit vállalunk, azt be is tartjuk, akkor előbb-utóbb, sok-sok küzdelmen keresztül ugyan, de elérjük a célunkat, stabil, fejlődőképes vállalkozásban dolgozhatunk, élvezhetjük a jól elvégzett munka örömét és nyugodtan élhetjük magánéletünket, nem kell hazavinnünk a gondjainkat. Ez nyilván nem megy egyik napról a másikra, de egyébként máshogy biztosan nem fog menni. A mi cégünk egyemberként már megalakulása óta ezt az utat vállalja és több olyan céget ismerek, akik szintén letették a voksot a korrektség, a precíz munka és a jó minőség mellett, ami nemcsak a magunk sikerének, hanem az egész szakma fejlődésének és sikerének a záloga. Mert mi is győzni akarunk!