Tisztelt Kollégák!
A múltkori egyperces a repedésekkel foglalkozott és előzetes tervem szerint ezzel haladnánk tovább, de közben betört a kánikula, ezért inkább a kültéri betonlemezek, a térbetonok meleg időben történő utókezeléséről írok most.
A
meleg időben történő betonozásnak megvan a szabványos megoldási módja, az MSZ
4798:2016 beton szabvány külön utal is a MÉASZ ME-04.19:1995 műszaki irányelv sorozatra, amin belül a 21. fejezet
foglalkozik a meleg időben történő betonozás helyes technológiájával. Erről itt
lehet bővebben olvasni, egy korábbi egypercesben: https://iparipadlo.blogspot.com/2018/05/betoozas-meleg-idoben-nyari-betonozas.html
A
betonozás, bedolgozás, felületképzés után még nem fejeződik be az építési
folyamat (még a szerszámok elmosásával sem), hanem akkor kezdődik az
utókezelési időszak, mely kültéri felületek esetén egy hétig, tíz napig is
eltart (azaz el kellene tartson). Az utókezelés legfőbb célja az, hogy a cement
hidratációjához szükséges víz a kötési időszakban és a kezdeti szilárdulás
folyamán a betonkeresztmetszetben mindenhol jelen legyen elegendő mennyiségben
(vagyis ne száradjon ki idő előtt a beton).
Tudjuk,
hogy a hidratációhoz szükséges vízmennyiségnél több vízzel keverjük meg és
dolgozzuk be a betont, de biztosak lehetünk abban, hogy utókezelés nélkül a
betonfelület mégis gyorsan kiszáradna, amely a felület tönkremeneteléhez
vezetne és az egész betonszerkezetet megfelelőségét veszélyeztetné. Az utókezelés
tehát alapvetően szükséges ahhoz, hogy a betonból kihozzuk a legtöbbet, ami már
egyébként már potenciálisan benne van, ha jól tervezett, jó betontechnológiával
összeállított és jól kivitelezett szerkezetet építettünk. Oktalanság is lenne
tehát elromolni hagyni egy, amúgy jól elkészített műtárgyat. Azért arra is
figyeljünk, hogy ne támasszunk túl nagy elvárásokat az utókezeléssel
kapcsolatban. Az utókezelés anyagai nem csodaszerek, az elrontott, pl.
túlvizezett, rosszul összeállított receptúrájú betont nem lehet megmenteni az
utókezeléssel, de a károkat enyhíteni igen.
A
kültéri betonlemez konkrét esetére nézve fontosnak tartom kiemelni, hogy amikor
már tényleg nyári meleg van (25-30 °C
felett), akkor használjunk ún. KÖZTES PÁRAZÁRÓ permetet. Ezek az anyagok
abban az időszakban tartják vissza a vizet a kipárolgástól, amikor még a beton
nem járható, nem lehet rálépni, nem kezdődött el a felületképzés. Kívülről,
oldalról is rá lehet permetezni a kiöntött és bedolgozott betonfelületre. Ezek
az anyagok nem rontják a kötést, nem befolyásolják a cement hidratációját, a
tapadást a kötőanyag és a kőváz között.
A köztes párazáró megóvja a felületet attól,
hogy megrepedezzen a felületképzés befejezése előtt, óvja a széltől, a direkt
napsugárzás káros hatásaitól. Mi ezt használjuk és nagyon jó a tapasztalatunk
vele: MasterKure
111WB köztes párazáró,
adagolás: 0,10-0,15 liter/m2 https://betonmix.hu/masterkure-111wb-koztes-parazaro/
A
felületképzés befejeztével pedig lehet már használni a hagyományos párazárókat,
pl. https://betonmix.hu/ff20-parazaro-folyadek/. Ezek a végleges
felületre felpermetezendő párazárók ugyan megakadályozzák a betonlemezben lévő
víznek a korai kipárolgását, de nem nyújtanak semmilyen hővédelmet a beton
számára. A párazáró folyadék (akár diszperziós, akár pl. akrilát bázisú, akár
más) a beton felső pórusait tömik el néhány tizedmilliméter mélyen, de mivel
teljesen a felülethez tapadnak, nem szigetelnek a környezeti hőmérséklettel
szemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése